Családos, álmodós, zenés, gyerekes.
Tomi egy átlagos kisiskolás, aki egy dologban azért eltér az átlagtól. Az ő apja ugyanis az a tudós, aki feltalálta a világot megváltoztató Agyturbót. Ez a készülék képes kiváltani az alvást: beleállsz, feltölt energiával és máris mehet tovább a nap! Így már senki nem alszik, minden a teljesítmény maximalizálásáról szól. Idén már a karácsony is csak 1 perces megemlékezést kap, és már azon is dolgoznak, hogy az evést egyetlen tablettával kiváltsák. Tominak hiányzik az anyja és az apja is. Ám egy iskolai kiránduláson, a haszontalan tárgyak múzeumában ráakad egy plüss bárányra, ami megelevenedik és alvásra igyekszik csábítani őt. Tomin múlik, hogy az Álomkészítők újra munkába állhassanak, és visszaálljon a világ rendje, álmokkal és varázslattal.
A legnagyobb mesemusical projektek pár éve már a Tulipántündér produkcióban futnak nálunk. Az Álomutazó már a második nagy színházi produkció, amit megcsináltak, ugyanazt a receptet újra elővéve. Ami nekem kifejezetten szimpatikus, hogy ők dvd-t is jelentetnek meg, így a színházi élmény haza is vihető.
A dvd kapcsán így fontos kiemelni, hogy ez nem kifejezetten film. Ez egy színházi darab, amit felvettek. Így nem is szabad olyan szemmel vizsgálni, mint egy mozifilmet. Az effektek, a színjátszás mind színházi, és nem filmes.
Így, ha azt nézem, hogy színházi felvétel, korrekt az eredmény. Szépen kiemelik a szereplőket, azért néha nagyobb képet is kapunk. Nagyon minimálisra vették az olyan kitekintést, ahol érzékelnénk, hogy egy színpadot látunk egy nagy arénában. Ami nekem mégis fájó volt, hogy annyira az egyes főszereplőkre fókuszált a kamera, hogy a tömegjelenetek vagy a kivetítő használata szinte teljesen érzékelhetetlen lett. Volt többször is olyan, hogy a kép sarkában láttam, hogy megy valami animáció a kivetítőn is, de egyszer sem mutatta meg rendesen a kamera.
A történet pedig egy klasszikus gyerektörténet, ahol a felnőttek megcsinálják a bajt, és a gyerekszereplőre meg mesés barátaira hárul a feladat, hogy helyrehozzák a világot. Színes, kalandos, könnyen követhető, de nagyon mesés is ez a történet. Viszonylag kevés benne a tényleges cselekmény, de legalább dalokkal tele van. Kellett is, mert a cselekmény annál soványabbnak tűnik, minél jobban belegondolok, mi is történt a cselekményben.
A tanulságot nagyon kiemelik benne, szerintem még a gyerekeknek is túlzottan, felnőtt fejjel meg pláne. Az álmainkat (és itt nem azt értem, amit alváskor látunk) nem szabad semmibe venni, erőt adhatnak. Még a rémálmok (ez viszont az álombeli) is fontosak, hiszen velük lehetősége van az embernek könnyedebben feldolgozni a félelmeit.
A szereposztás sztár faktora is döbbenetes. Még a kis mellékszerepekben, mint a reklámok szereplői, olyan nevek vannak, mint Radics Gigi. De van itt Stohl Andrástól Zsédán és Schell Juditon át Szabó Győzőig, Keresztes Ildikóig és Falusi Mariannig mindenki.
Bár fülbemászó a zene, azt nem hallgatom el, hogy semmi kockázatvállalás nem volt benne. Olyan, mintha slágerek lopása lenne. Pl. az iskolai induló. Rocky IV. a szovjet himnusz?
DVD-ről itthon elment, élőben nekem nem hiányzik, talán 7-8 évesen…
Álomutazó - 5/3 színházi felvételnek korrekt, de kifejezetten gyerekre szabott, a zenében semmi kockázat.
