Az egyik szemem sír, a másik nevet szituáció. Alapvetően bírtam ezt a családi filmet, csak van benne egy olyan vonal, amit nagyon nem értek, minek kellett beletenni. De nézzük sorba!

A film főszereplője a 12-13 éves Nate, akinek nagy álma a színpad. Jól énekel, a musicalek a kis ujjában és a példaképe a nagynénje, aki New Yorkban építi a színészi karrierjét. Ez azonban nem könnyíti meg a mindennapjait: különcnek tartják, piszkálják. A saját bátyja is furcsának tartja, az egyetlen barátja tartja benne a lelket. Libby találja ki azt is, hogy menjenek el New Yorkba, amíg Nate szülei ünnepelnek, és vegyenek részt a Lilo és Stitch musical szereplőválogatásán. Ahogy várható, ott különféle kalandokba keverednek és a nagynéni is színre lép.

Kedves és aranyos az egész, és nagyon jól elkapták, hogy Nate vidám és örökmozgó természete átjöjjön az egész filmen. Van benne valami olyan derű, olyan ártatlanság és hit a világban, hogy egyszerűen jó nézni.

Nem is kell bele semmi nagy esemény, a kis kalandok is le tudtak kötni. Akár az, hogyan utcazenél a Broadway-n a gyerek. Vagy, a színházba rohanás Nate után, miközben Libby ravaszan rossz helyre navigálja Nate testvérét, hogy a fiú még részt tudjon venni a válogatáson. Sikerül egy olyan ponton megállnia, ahol még nem tűnik mesének a történet, miközben mégiscsak egy modern mese egy fiúról, aki az álmai nyomába ered.

Disney-film, így gondolom az nem nagy meglepetés, hogy mennyi ponton felfedezhető benne az egeres cég. Kezdve azzal, hogy a Lilo és Stitch musical szereplőválogatására mennek. Megjegyzés: mi lesz a következő élőszereplős Disney-film? Igen, Lilo és Stitch. Mondjuk, nem nagyon tudom elképzelni, de nekem is ez az egyik kedvencem, szóval, egy esélyt biztos kapni fog. A válogatón Nate miből énekel? Elza dalát adja elő a Jégvarászból – meg is jegyzik neki, hogy fiútól még nem is hallották a Let it snow-t. Idina Menzel különben is a gyengéje lehet a készítőknek, mert amikor a végén Nate Anthony-t, a bátyját tanítja énekelni, akkor is az ő egyik dalát nyomják, a Wicked-ből. (Ebből is jön különben a film, két részben. Nem a Disney égisze alatt, de reklámalapnak ez se rossz.)

Disney, így a család üzenete sem lesz újdonság. Konkrétan a fő dalt is ráírták arra, hogy mindenre lesz kész az ember – vagy az űrkutya -, mert már családja van és értük küzd. Nate is eljut oda, hogy egymásra találnak a bátyjával, ahogy majd a nagynéni is ki tud békülni a testvérével. Fogadott, vagy született család, de itt összetartanak és küzdenek egymásért, ez a lényeg.

Színes, vidám, kellemes film. Működnek a musical jelenetek és olyan kellemesen fun az egész.

Rueby Wood telitalálat lett a főszereplő kissrácnak. És nem csak azért, mert remekül elénekelte Stitch dalát, de nagyon jól hozta azt a pörgést, ami Nate sajátja. Azt mondjuk érdekes döntésnek találtam, hogy Joshua Bassett, aki szintén énekes szereppel tűnt fel – a High School Musical sorozat férfi főszereplője – itt egy sort sem énekelt. Ok, talán a Wicked részben a másik két gyerekkel együtt, de ott nem lehet kihallani a hangját.

Akkor, miután felvezettem, mi mindent szerettem benne, van egy, amit már írtam, és amit nem értek, miért kellett. Nate meleg és ez el van rejtve a történetbe. Amikor azt mondja Libby-nek, hogy úgy soha nem lesz köztük semmi. Hogy szivárványszínű nyúlfarkat vesz magának a szerencséért. Amikor Anthony ki van akadva, hogy őt nem engedik át lányokhoz, míg Nate mehet. A magyarázat meg annyi, hogy az más. Az Nate. Annyira nem kell bele ez a réteg, minek kellett beletenni? Mondjuk azt legalább díjaztam, hogy annyira bele van rejtve, hogy egy gyereknek fel se tűnik, mi a héttér mögötte. Nekem se esett le azonnal, most meg küzdök is azzal, hogy annyira felesleges bele.

De mindennel együtt ez egy mosolygós, életvidám és kedves film, amit szívesen néztem. Meg kedvet is kaptam, hogy majd Wicked és Lilo és Stitch mozizás legyen.