Ha még az a korszak lenne, hogy tollal és ceruzával írnánk füzetekbe, valószínűleg veszélyben lenne a szemem. Mert, sajnos, miközben ezeket a sorokat írnám, vagy éppen ezt a mesét nézném, komoly kísértésem lenne a fülemben és a szememben kárt tenni. Különben sem voltam egy Trollok-fan, de az egyik keresztgyerekem szereti, így nem úsztam meg egy részt sem. De eddig ez fájt legjobban.

A történetben a zenekarok és a testvérek kapják a főszerepet. Kiderül, hogy Ágasnak van 4 bátyja, akikkel egykor fiúbandát is alkottak. Most a kedvenc bátyja bajba kerül, és a tesóknak össze kell állni, hogy megmentsék egy testvérpártól, akik lassan végeznek a trollal a tehetsége kiszipolyozása során. Ha ez nem lenne elég, Pipacs a fél részben arról hadovál, hogy ő is mennyire szeretne egy testvért. Meglepetés! Kiderül, hogy volt egy nővére, csak az apja elfelejtett szólni róla. És kivel találkoznak majd az út során? Igen, Pipacs családja is bővül egy testvérrel. Így aztán sok-sok bandát kapunk. A két nem is értem, milyen lényt – zajongó? -, akik az elkapott troll segítségével lesznek sikeres popelőadók. Aztán ott van Ágas testvéreinek a bandája. A lányok is összeállnak. A végére meg az N*Sync is érkezik troll verzióban, mert ugye nem gondolta senki, hogy Ágas később nem szerepelt más fiúbandában? Vagyis, teljes agybaj.

Nagyon sok korábbi szereplő tart velük, vagy bukkan fel a történet egy-egy szakaszában. Volt, akit már nem is nagyon tudtam hova tenni, de nem is lényeg. A történet egyszerű, követhető, és itt aztán nem probléma, hogy nem tudom felszavalni, mit műveltek az előző két mesében. Túl is van magyarázva minden, és nagyon szájbarágós, ahogy pl. Pipacs mindent millió meg egyszer elismétel.

Igazán nagy kalandok sincsenek, belegondolva nehéz is lenne összeszedni, milyen nehézségeket kellett legyűrniük. Mert sok mindenkivel találkoztak, jó pár dalt elénekeltek, de mindig simán mentek is tovább. Még a szabadító akció is kimerül egy közös dalolásban egy dalos üldözést követően. Igen, ebben ennyire sokat énekelnek.

És, itt jön az, ami a legjobban fájt. Az első Trollok még legalább saját dalokkal nyomta, és született onnan világsláger is. Ezzel szemben most kb. retró hangulat feeling volt, poposítva. Meg is fordult a fejemben, hogy a gonosz, tehetségtolvaj testvérek kb. olyanok, mint egy kétszemélyes Vengaboys. Komolytalan, értékelhetetlen az egész és semmi eredetiség. Még csak nem is jó slágereket adaptáltak, olyan elhasznált, túl ismerős, elcsépelt az egésznek a zenei világa, hogy az valami nagyon fájdalmas.

Látványra sem tetszett. Eleve harsány és sikító volt az egész, mindig is, és most még ez lett fokozva. Az agyatlan tesók pl. neonzöld fő színekkel rendelkeznek. Emlékszem, a Speed Racer első kritikáiban volt olyan is, hogy olyan nézni, mint ha drogos trippen lennénk. Nekem most volt ilyen érzetem. Még egy dolog, amiért azt gondolnám, hogy egyre kisebbeket céloznak meg a mesékkel. A nagyon kicsiknek az a lényeg, hogy egyszerű, nagyon élénk színű figurák mozogjanak a képernyőn. Itt ez maradéktalanul megvalósult.

Végül, a fiúbandás kínos poénok. Új fiúkkal a tömbből, meg Shyguys felemlegetéssel, ha ugyan így írták a nevüket. Gyerekkel néztem szinkronnal, így nem tudom, angolul eredetiben mit mondhattak, de inkább tippelnék Backstreet Boysra. Mindegy, fájt, ez a lényeg.

Nagyon remélem, hogy Trollok Turné vagy valami hasonló már nem lesz, mert kiégett a retinám és az agyam már ennyitől is, többet ne!