5: The Artist - A némafilmes: az Oscar esőn túl is szerethető alkotás, melyben az egykori némafilm-sztárnak szembe kell néznie azzal, hogy a hangos filmek korában ő már kiment a divatból. Egykori pártfogoltjából lesz sztár, míg ő hiába próbálkozik, semmi nem akar sikerülni neki. Még szerencse, hogy a leányzó és egy hűséges eb kitart mellette, és akár még happy end is lehet a történet vége. Tényleg néma film, fekete-fehér is, egy olyan élmény, ami nem mindennap jön szembe a mozipénztáraknál.

4: Párizs, szeretlek - a film, amiben Párizs minden kerülete kap egy kisfilmet. Sok zsáner, sok hangulat megfordul benne, és külön játék összevadászni minden részét. Hiszen a mozis változatba nem került bele minden kerület, bár a filmek elkészültek. Akad benne mosolygós pantomimes, metróbeli verekedős rész, de gyermekétől elköszönő anya búcsúja is. Meg persze sok szerelem is, hiszen ez Párizs! A helyszín gyönyörű, a kisfilmek változatosak és rengeteg sztár is szerepel benne. Franciák, de világsztárok is vannak mellettük.

3: Életrevalók - az utóbbi évek talán legnagyobb francia sikere. Melyben egy dúsgazdag üzletember lebénul, és már csak átszenvedi a napokat. De akkor felvesz ápolónak egy zűrös múltú bevándorlót, és a két nagyon más ember között barátság szövődik. Az egyik lehetőséget kap egy jobb jövőre, a másik újra felfedezi, hogy még ő is élvezheti az életét. Szerethető dramedy, ami egyeseknek talán túl érzelmes és giccses, de a világ nagyja elvarázsolódott tőle. Nem véletlen, hogy színpadi verzió is készült bele, és az Államok is megcsinálta a maga verzióját. Azt még nem is mondtam, hogy ezzel robbant be Omar Sy.

2: Kóristák - ez meg az a film, amit annyira szeretek, hogy csak szubjektív szempontok szerint ezt tenném az első helyre. Egy nevelőintézetbe új tanár érkezik, hogy a problémás fiúknak zenét oktasson. Egy bukott művész, akinek már nem volt hova mennie. A gyerekek ellenségesen fogadják, de aztán elkezdenek összebarátkozni és a zenei projekt is beindul. Még egy zenei zseni is megbújik a falak között. Akad benne szívszorító dráma, csodaszép zene, és sok jó gyerekszínész. Én simán oda-vissza tudom nézni, és még mindig megkönnyezem. Ami egy korábbi generációnak a Holt költők társasága volt, nekem ez a film az.

1: Amelie csodálatos élete - a francia filmek etalonja, aminél romantikusabbat és bájosabbat nehezen lehet elképzelni. Melyben a romantikus, álmodozó Amelie elkezd életet lehelni a környékbe, a körötte élőkbe, miközben rá is rátalál a szerelem. Melyben világ körüli útra indul egy kerti törpe, aminek eredményeképpen a gazdája is élni kezd újra. Amiben megbűnhődik a segédjével gonosz boltos. A színészei, a látványvilága, a zenéje is mind klasszikus lett. Innen indult Audrey Tautou karrierje, és szerintem nem is volt később olyan ikonikus szerepe, mint Amelie. Az meg csak hab a tortán, hogy a helyszín sokak kedvenc városa, Párizs. És nem az a képeslap Párizs, amit szintén nagyon szeretek, hanem egy belsőségesebb, kívülállóknak nem megismerhető igazi arcú Párizs.