Szerelmes, menekülős, bérgyilkosos.
William nem érti, mi értelme az életének, igyekszik is véget vetni neki. Csak éppen nincs szerencséje, bármit is próbáljon meg. Amikor árammal csapatná agyon magát, áramszünetet tud csak okozni. Amikor felakasztaná magát, kiszakad a csillár. Amikor a folyóba ugrana egy hídról, egy hajóra pottyan és csak a csuklóját veri be egy 
kissé. Így más megoldást választ: felbérel egy bérgyilkost. Leslie már nem mai csirke, de még mindig nagyon lelkes. Hogy meglegyen a havi gyilok kvótája, már csak egy halál kellene neki. Így William megbízása éppen a legjobbkor jön. Csak éppen egy kiadó felfigyel William könyvére, kiadnák és egy szerkesztő is jár a munkához. Ellie nem csak helyes, de nagyon egy húron pendül a fiatalemberrel, akinek így már lenne miért élnie: a könyve és a lány miatt. De egy szerződést visszavonatni egy gyilkolásra kész bérgyilkossal nem éppen egyszerű mutatvány.
Rémlik, hogy már láttam ilyen filmet. Abban is az volt, hogy a magát megöletni akaró főhős kap egy okot az életre, és már futnia kell, mielőtt a bérgyilkos beéri. De bárhogy is töröm a fejem, nem ugrik be, mi volt annak a filmnek a címe.
Annyira nem is baj, mert itt van ez a film, ami tökéletesen megfelel a fekete komédia igényem kielégítésére. Én már azon jókat vigyorogtam, amikor megmutatják, William eddig milyen balszerencsés volt saját halálának kivitelezésében. Simán járt volna neki a Darwin-díj, ha egynémely ötlete befut. De nem, jött helyette a bérgyilkos, aki szintén küszködik a maga bajával. Az a nő, akit kétszer is agyon kell lőnie, mert elsőre csak megsebesítette… kész. A film legvégét leszámítva jól szórakoztam a filmen.
A vége. Azt értem, miért került ez így és oda, de utálom a befejezetlenségét. Csak egy olyan jelenet kellett volna még, amiben megmutatják, mi van 1 hét múlva. Így, hogy nem tudom, mi történt a szereplőkkel, nem vagyok elégedett. Frusztrál. Talán ez passzol jobban egy fekete komédiába, de akkor se tetszett!
Pedig különben ki volt ez találva. Nagyon hamar szimpatikus lett a bérgyilkos történetszála és a srácé is. Leslie kalandjairól még a John Wick is beugrott, mintha annak nézném egy kicsavart verzióját. Itt is van bérgyilkosok szövetsége, csak természetesen itt poénra vették, ami ott véresen komoly. Bár, simán el tudnék képzelni az itteni szervezet munkáiról is egy sorozatot – ha minden igaz, a John Wick kap majd egy ilyen tévés kivezető szálat.
William története inkább klisé, de mosolyogtatóan az. Nagyon eltalálták a két egymásba szerető, halálhoz vonzódó karakter szerelmét, akik meg tudnak egymásba kapaszkodni. William kissé szerencsétlen, de lehet, hogy pont ettől éreztem aranyosnak a figuráját? Abban egyszerre volt valami bájos, ugyanakkor poénos is, ahogy kisfiúsan megkéri a bérgyilkost, hogy adjon halasztást a gyilkosságra, mert munkaebédre kellene mennie…
A karakterek talán egyszerűek, de a komédiába tökéletesen illenek így. A főszereplőknek van egy alapkonfliktusa: William az életcél hiányával, Leslie a nyugdíjazástól való félelmével küzd. Amint ez megoldódik, rendben lesznek. A színészeket is eltalálták hozzájuk. Aneurin Barnard éppen ez a művész fazon itt, mint amit Timothée Chalamet is játszani szokott.
A humorom nagyon eltalálták, röviden: a végét leszámítva kifejezetten szerettem.
Bérgyilkost fogadtam - 5/4 fekete komédia a javából, ami mellette még aranyos is. Csak a vége ne lenne pont ez…
