Regényírós, családos, karácsonyi.
Charles Dickens élt már át hatalmas sikert, a Twist Olivérrel még turnézni is járt. De az utóbbi három könyve megbukott, közelednek az ünnepek és sürgősen pénz, meg ihlet kellene. A házat felújítják, a neje újabb gyermeket vár, és mihaszna apja is beköltözik a családhoz. Ám egy este az új cselédlány mesét mond a kis 
Dickens gyerekeknek. Charles belehallgat, és támad egy ötlete. Miközben a szereplők megelevenednek körötte, Charles mesét kezd írni egy zsugori üzletember és a szellemekről, akik karácsony estéjén felkeresik. Nem csak Scrooge, akit meg kell menteni – az írónak is szüksége van emlékeztetőre, hogy kimutassa a családja felé a szeretetét, és meg tudjon bocsátani az apjának.
Hálás téma azt bemutatni, egy klasszikus hogyan született meg. Nem véletlen, hogy sok film, regény szól hasonló témáról. Láthattuk már megszületni a Mozart operákat, a Queen dalokat, Colette első regényeit, és még hosszan sorolhatnám.
A Karácsonyi ének klasszikus, amelynek már annyiféle feldolgozása van, hogy számon sem lehet őket tartani. Ez a film – és előtte a nálunk sajnos nem kapható regény, amelyből készült – azzal csavar egyet az ismert történeten, hogy Scrooge és társai Charles Dickens életében elevenednek meg. Így egyszerre láthatjuk a Karácsonyi éneket, és ahogy elkészült.
Nem tudom, a valóságot hány százalékban fedi le a film, de szórakoztató élmény volt, ahogy az író életének eseményei hatottak arra, amit írt. Roppant élveztem, ahogy Dickens a mindennapi élményeket regényben élte meg. Vagy, amikor beszélgetett a szereplőivel. Az egyik kedvencem, amikor már megjelenik neki Scrooge, de még ismerkednek. Dickens meg válogatott módokon igyekszik szóra bírni a saját karakterét.
Azt nem kell magyaráznom, hogyan lesz családi mese a Karácsonyi ének. Ez a film azzal, hogy Dickens életében is ott vannak azok a félreértések, konfliktusok, melyeket leküzdve jobb és szeretőbb ember lesz, elsősorban a családjának. A fő kérdéskör az apjával való kapcsolata. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de én nagyon meg tudtam érteni, miért van a férfiban akkora harag. Az, ahogy az apja meg folyamatosan kihasználta és még mindig az a komolytalan, léha figura volt, aki gyerekként is bántotta, csodálom, hogy meg tudott neki bocsátani. Én rosszabb ember vagyok, nekem nem ment volna, ilyen mélységig pláne nem. De ez családi film, tanuljuk belőle, hogy meg kell bocsátani. Vagy szembesülünk vele, hogy ezt a leckét még el kell sajátítanunk.
Humoros is, kedves is, karácsonyi. A fenti sorokból nem látszik, de úgy alakították ki ezt a filmet, hogy a hangulata a drámai részeknél is könnyed tudjon maradni. Abszolút családi történet, kisebb és nagyobbak is nyugodtan megnézhetik. Vicces, elég mozgalmas, és remekül magába olvasztja a Karácsonyi éneket is.
A látvány is korrekt, kellően színes, karácsonyi, hangulatos.
A szereposztás kifejezetten tetszett. A Dowton Abbey óta nagy Dan Stevens fan vagyok, de itt Christopher Plummer volt, aki a legjobban tetszett. Ahogy hozta Scrooge figuráját… De volt még itt Jonathan Pryce is, szintén remek formában.
Látom én is a hibáit, mert vannak, de nem érdekelt. Ezt most jól esett nézni.
Az ember, aki feltalálta a karácsonyt - 5/4 nem lett sikeres, nálunk moziba se jutott be, de nagyon szerethető, kedves családi film.
