Vitorlás versenyes, túlélésért küzdős, családi drámás.
Donald nagy álmodozó, aki saját cégében hajózással kapcsolatos találmányokat készít el és árusít. Boldog házas, három kisgyermek édesapja. Ám amikor meghirdetnek egy vitorlás verseny, ki képes körbehajózni a Földet partraszállás nélkül, úgy érzi, neveznie kell. Tervez egy hajót, mellyel akár nyerhetne is, hiába van hajózási 
tapasztalatok nélkül. Befektetőket és hajóépítőket talál, a családját is meggyőzi, hogy neki indulnia kell. Ám az óceánon, a verseny alatt nem várt nehézségekkel szembesül. Donald folyamatosan átszervez és tervezget, nem akar csalódást okozni a családjának, vagy saját magának. Ám eljön az a pont, amikor szembe kell néznie a kialakult helyzettel és komoly döntést kell hoznia.
Ez valahol egy nagyon szomorú film. Túlélő filmet akartam nézni, valami olyasmit, mint amikor Robert Redford küzdött az óceánon a túlélésért. Ez a film csak részben ilyen, a dráma sokkal inkább zajlik a hőse lelkében, mint a tengeren.
A film cselekménye egy folyamatot követ végig: Donald Crowhurst álmát a versenyről, ahogy küzd a nevezésért és a megvalósulásért, a részvételt, majd a következményeket. Hónapok történésit mutatja meg, koncentrálva a fontos részekre. Van benne bőven cselekmény, de nem úgy izgalmas, mint egy kaland- vagy akciófilm.
Ez egy karakterközpontú film, amiben mindig az a fókusz, hogy Donald és a családja hogyan éli meg az eseményeket, hogyan reagálnak a különböző történésekre. Látjuk ugyan, hogy épül a hajó, hogyan keresnek befektetőket, és milyen nehézségek vannak a tengeren. De soha nem ezekből adódik a feszültség. Pl. amikor a hajó léket kap, süllyedni kezd, nem azért izgultam, hogy Donald vízbe fullad-e. Azért kellett izgulni, hogy lelkileg ez mekkora csapás lesz a férfinak, és mikor jön el az a pont, amibe már belerokkan, ahonnan nem tudja tovább folytatni.
Két nagy konfliktuskört sikerült a filmnek érzékenyen megragadnia: ahogy Donald a családjának és magának akar megfelelni, ahogy a befektetők és a média egyre nagyobb nyomást helyez rá. Csak egy példával érve: nagyon jól tudja, hogy nem lenne szabad még kihajóznia, a hajó félkész. De mennie kell, a sajtó várja a cikket, a befektető a teljesítést – ha nem indul, mindenét elveszik.
Ezért éreztem a filmet ennyire szomorúnak. Mert Donald jó ember, egy álmodozó szép családdal. És esélye sincs visszakozni, megmenteni saját magát, mert a világ akkor mindenétől megfosztja. Donald pedig van annyira erős ember, hogy nagy áldozatot képes hozni a világban kiharcolt helyéért. Nem képes hazugságban, jólétben élni akkor sem, ha ennek az ára a saját önképe és elvei.
Mivel ennyire karakterközpontú a film, kellett, hogy a főszerepeket jó színészek játsszák. Donald Colin Firth lett, aki pillanatok elhiteti velünk a családját nagyon szerető, álmodozó férfi drámáját. Rachel Weisz hiteles mellette. Bár gondom szokott azzal lenni, amikor nagyapa korú férfiak játszanak kisgyerekes apákat, most simán elhittem, hogy ennek a párnak ekkora gyerekei vannak.
Drámának jó, van társadalmi üzenete is, de nagyon elszomorodtam a végére.
A kegy - 5/3 jó színészekkel egy érdekes, kérdéseket felvető sztori, de a vége felettébb keserédes.
