Gondolatokat hallós, karrierépítős, szerelmi zűrös.
Ali keményen dolgozik sport ügynökként, akinek az a mottója, hogy mindig nyerni kell. Ezt az egész életére alkalmazza: a kapcsolataiban is ő a főnök, semmiben nem enged. Így nagy csapásként éli meg, hogy már megint nem ő kapja a kinevezést a cégnél. Nem érti, miért nem veszik be a nagyfiúk közé. Egy csajos bulin a jósnő felajánlja, hogy segít neki megérteni a férfiakat. Egy büdös tea, némi részegség, és másnap arra ébred, hogy 
hallja a férfiak gondolatait. Elsőre meg akar szabadulni e képességtől, de aztán rájön, ezzel megszerezheti a kinevezést. Manipulálni kezdi a munkatársakat, a sportolókat, és a férfit is, aki a szerelme is lehetne. A kezdeti sikerek után azonban rá kell jönnie, hogy nem ez az út vezet a célhoz. Ki kell engesztelnie a szeretteit, és rájönni, mit akar ő maga.
Már a cím sem véletlen. Pár éve Mel Gibson játszotta ugyanezt, csak abban még fordítva voltak a nemek. Ott a férfi fedezte fel, a nőnek mi kell. De változott a kor, most a nőknek kell feltenni a kérdéseket. Itt éppen egy romantikus komédia keretei között.
Számomra érdekes volt, hogy a nőket milyennek mutatja a film. Azt látjuk, hogy férfiasabbak a férfiaknál, és még így is el vannak nyomva. Egyszerre kellene keménynek és rendíthetetlennek lenniük, és mégis nőnek. Mert azzal is elijesztik a többieket, ha a férfias szokásokat és attitűdöket követik. De ha meg nőies nő lesz belőlük, akkor nem tekintik őket egyenrangúnak. Érdemes is megnézni, hogy Eli minden barátnője, akinek fix pasija van, akik nőiesek és csajosak, igazából megcsalt nők, csak nem tudják.
De akkor mi lenne a megoldás? Eli a végére megtalálja a középutat. Megmarad irányítónak, de már nem erőszakosan, és sokkal jobban kifejezi magát emocionálisan. A párkapcsolatában pedig képes lesz komoly engedményeket tenni, és ott is partneri viszonyt kiépíteni a főnök-alávetett felállás ellenében.
Valahol szomorú, hogy most ilyesmik a szociológiai – pszichológiai konfliktusok a társadalomban. Soha nem ér véget a nemek harca?
De vissza a filmre! Ami komédia, és szórakoztatni akar. Abszolút ráépíti a poénokat arra, hogy Eli mennyire megdöbben azon, mit gondolnak igazából körötte a férfiak. Vagy, bár azokat kevésbé éreztem viccesnek, amikor a férfias viselkedése miatt alakulnak ki fura helyzetek. Az ágyjelenetek – abszolút korhatárosak – nem is tudtam eldönteni, hogy komolyak vagy ez paródia.
A szerelmi szál különben is a film gyenge pontja. Romantikus komédia tipikus: összejönnek, jól megvannak, buta félreértésből szakítás, majd nagy gesztussal békülés és még nagyobb boldogság. Annyira ez az örök recept, már unom is, hogy folyton ismételve írom le.
A karakterek is tipikusak. A meleg asszisztens, a fiatal sportoló, aki még maga se nagyon tudja, mit akar, az apja annál jobban. Az ideális barát jelölt, egy helyes kissráccal. Mivel komédia, elment így is, a zsánereknek megfelelnek. Taraji P. Henson meg van annyira jó komika, hogy simán elviszi a filmet a hátán.
Egyszer simán meg lehet nézni, vannak jó pillanatai. Csak az eredetiség szikráját hiányoltam nagyon, gyakran éreztem úgy, hogy ezt másban már láttam.
Mi kell a férfinak - 5/3,5 a romantikus része tipikus, a sport komédia elmegy, Henson is jópofa. Egyszer nézős.
