Családi, más cipőjébe járós, érettebbé válós.
Kun átlagos, négy éves fiúcska, akinek most nagyot változik az élete. Született egy kistestvére: Mirai, a húga. Amint hazahozzák a kórházból, szembe kell néznie azzal, hogy minden más lesz. A szülei már nem érnek rá folyton vele foglalkozni, gyakran előfordul, hogy őt észre sem veszik a kisbaba mellett. Gyűlölni kezdi a testvérét – ám leckét kap a kutyájuk szellemétől a kertjükben, majd az idősebb Mirai is feltűnik, hogy együtt hajtsanak végre 
egy küldetést. A családi súrlódások azonban nem szűnnek, és amikor Kun nagyon kiborul, egy családtag korábbi énje siet a segítségére: megismerheti az anyját kislányként, tanul kerékpározni a dédapjától, de még a saját jövőjébe is sikerül belenéznie. Közben elsajátítja a leckét, mennyire fontos a család.
Nem igazán jellemző a nyugati civilizációban, hogy meséket készítenek a felnőtteknek. Ez a gyerekek felségterülete, maximum annyi engedmény van, hogy egy-egy mese egyaránt nézhető a felnőtteknek és a kicsiknek is – ez a Pixar sikerének is a titka. A keleti mesékben másként van, ott kifejezetten felnőtteknek szóló mesék is készülnek – és most nem csak az anime jut eszembe ennek kapcsán.
A Mirai tökéletes példája annak, hogy egy elég komoly témát meseként dolgoznak fel, még sci-fi elemeket is beleemelve. Rajzolt, a történetben is van valami mese, de a gyerekek nem nagyon fognak tudni mit kezdeni vele. Szerintem maximum akkor lehetne egy gyerekkel megnézetni és beszélgetni vele róla, ha kistestvére születik, és pont átmegy azon, amin a mesében Kun. Akkor a kisfiú tetteit, érzéseit megbeszélve közelebb lehet kerülni a gyerek gondolataihoz is, de ez már szinte pszichológia, nem olyasmi, amit a szülő megtesz a gyerekkel leülve.
Sokkal inkább nézeti magát a mese a felnőttekkel, akiknek felhívja a figyelmét arra, hogy a nagyobb gyerekre, de a szülőkre is milyen terheket/örömöket ró a család bővülése. De minél jobban elmerülünk a Mirai világában, ennél sokkal tágabb lesz az értelmezési mező. Maga a család az, amiről szól. Ami nem csak a jelent, a szülőt és a gyerekeket jelenti, hanem beleemeli a múltat és a jövőt is. Emlékeztet arra, hogy bennünk folyik mindkettő. Egyszerre vagyunk örökösök és örökítők, egy nálunk sokkal nagyobb folyamat részei. Kaptunk örökségként hagyományokat, szokásokat, tapasztalatokat, és majd át is adjuk ezeket a saját szűrőnkön keresztül. Ez különben más keleti mesében is feltűnt már nekem, sokkal erősebb gyökerei vannak ott az ilyen gondolatoknak, mint nálunk.
Így szabad a pálya: levehetjük belőle azt, hogy túl kell lenni a gyerekes féltékenységen, az állandó aggódáson, hogy elrontunk valamit a gyerekkel, hanem törekedni kell a jóra. Vagy, belegondolhatunk abba, hogy távlatban mit jelent a család.
Külsőségeiben abszolút a keleti mesék hatásai láthatóak rajta. Mivel a Mary és a varázsvirágot nem régen láttam, nem tudtam nem észrevenni, mennyire egyeznek egyes formák. Pl. a piros pozsgás gyerekarc, a színvilág, vagy az iskolai egyenruhák.
Kedves, szívmelengető történet, ez a lényeg. Pozitív a hangulata, jót tesz az ember lelkének. A szórakoztató felszíne alatt végig van valami mélyebb tartalom, ami tetszett.
Mirai – 5/4 nem gyerekmese. Komoly mondanivalója van, családi tartalma, a japán mesék stílusában.
