Katonai, baráti társaságos, harcot felvevős.
Három fiatalember még az általános iskolában kötött barátságot egymással. Alek és Spencer mindig is rossz gyerekeknek voltak elkönyvelve, akik miatt az anyjuk nem győzött bejárni az igazgatóhoz megbeszélésre. Anthonyt a bőrszíne miatt cikizték páran, de velük rendes volt, és a duó trióvá bővült. Tartották akkor is a kapcsolatot, amikor az élet másfelé sodorta őket. Alek és Spencer a régi álmuk megvalósítva katonának álltak, és 
közösen szervezték a kimenőiket, egy európai nyaralásra, melyhez Anthony is csatlakozott. Olaszország után Berlin, majd Hollandia következett, és még Párizst is meg akarták nézni. Ám a párizsi vonaton bátorságpróba állt előttük: egy terrorista kezdte volna meg véres működését, ha ők nem lépnek közbe.
Igaz történet, rendszeresen filmesítik őket, legyen az a közelmúlt vagy a távolabbi eseménye. Mindig is érdekelt, milyen lehet egy ma élő személynek megnézni magát filmen, valaki más interpretálásában. Pl. II. Erzsébet, akinek az életéről Netflix sorozat már a 3. évadnál tart. Vagy Elton John, akit hamarosan Taron Egerton formál meg egy egész estés filmben.
Clint Eastwood is vonzódik az igaz történetek megfilmesítéséhez, elég csak a csempészes filmre gondolni, amiről nem rég meséltem nektek. De volt neki több ilyen projektje is. A legmesszebb talán ebben a párizsi, terroristás filmben ment el.
Nem biztos, hogy jól tette.
Kezdjük azzal, hogy a három jó barátot az eredeti trió játssza. Igen, jól olvastátok. Az a három amerikai fiatalember, akik megállították a terroristát a párizsi vonaton, eljátszották saját magukat Eastwood filmjében. Az csak egy dolog, hogy nem színészek, és nem játszanak a hagyományos értelemben, de ez akkora elmebetegségnek hangzik… hogy lehetett őket egyáltalán instruálni? Amikor simán tudták azt mondani, hogy nem így csináljuk, mert igazából sem ezt csináltuk. El se tudom képzelni a forgatást. Nem is akarom.
Dokumentumfilmekbe, vagy abba a formátumba, amit az AHS egyik évada is mutatott, amikor az eredeti szereplőkkel rekonstruálnak egy sztorit, ok, életképes az ilyesmi. De egy szórakoztató filmben? Nekem nem működött.
Már csak azért sem, mert más tényezőkben is észrevenni, hogy cél volt, hogy minél életszerűbbnek tűnjön. Ahogy kamerázták, amilyenek a képek – mintha nem profi stáb lett volna, csak egy kézi kamerával az események nyomába eredtünk volna. Értem, hogy ezzel is a hitelességet teremtik meg, de ez engem nem érdekel. Ha dokumentumfilmet akarok nézni, arra ülök be. Egy szórakoztató filmtől egész egyszerűen nem ezt várom.
Téma, mondanivaló. Úgy éreztem, nagyon a számba rágják. Nem elég, hogy konkrétan ki is mondják, hogy cselekedni kell, és nem meglapulni, az egész film erre van kihegyezve. Volt az a jelenet, amikor kiképzésen Spencer volt az egyetlen, aki felvette volna a harcot, míg a többiek elbújtak a pad alatt. Vagy amikor többször is arról beszélt, hogy úgy érzi, löki valamerre a végzete. Ez is taszított.
Nem tetszett a szerkesztés se, minek kellett közbe-közbe felugrani a vonatra a múltból?
Számomra ezt a történetet nem ilyen formában kellett volna elmesélni. Nem tetszett.
A párizsi vonat - 5/2 a koncepciót értem, de nekem túl dokumentarista a stílusa, és furcsák az igazi szereplők.
