Varázsos, szerelmes, gonosz ellen fellépős.
Agrabah gyönyörű, sivatagi város, ahol a szultán luxusban ék a palotájában, míg az utcákon egyeseknek lopni kell az életben maradásért. Aladdin is ilyen tolvaj: egy korán megárvult fiú, akinek nem maradt senkije és semmije, csak egy majma. Ám egy napon a bazárban szépséges lányba botlik, aki megtetszik neki. Balszerencséjére kiderül, hogy ő Jázmin hercegnő, akit törvény kötelez arra, hogy herceghez menjen feleségül. A főtanácsos, Jafar saját önző céljaira használná ki a fiút, de a szerencse folytán Aladdin lesz az, akinél gazdára lel a lámpa, benne a kívánságokat teljesítő dzsinnel. A fiú és a dzsinn alkut kötnek: Aladdin játssza a herceget, megszerzi a szerelmét, és az utolsó kívánsággal Dzsinni is szabad lehet. Ám ehhez Jázminnak és természetesen Jafarnak is lesz pár szava.
A Disney nagyon benne van klasszikus meséinek élőszereplős változataiban. Megérkezett az Aladdin Dumbo után, de még az idén várjuk az oroszlánok királyát, talán jövőre Mulant is. Ha egy üzlet beindul…
De milyen lett az Aladdin?
Az eredeti mesét nagyon szerettem. Annyira, hogy az összes folytatás egész estés mese is megvan dvd-n. Így nálam nyert helyzetből indult a műsor, hiszen ez az egyik kedvenc Disney történetem. Will Smith is szimpatikus nekem, a rendezőválasztást elsőre merésznek gondoltam, de aztán arra gondoltam, még akár valami jó is kisülhet mindebből.
Először is, ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy ez egy Guy Ritchie rendezte film. Az Arthur királyban legalább az utcai részekben volt valami a rendező megszokott stílusából, itt Agrabah alvilágában nem merülhettünk el ennyire. Ha nem is szolgaian, de nagyon követi az eredeti mesét a cselekmény, még talán a beállítások is. Nem egyszer kaptam azon magam, hogy ugyanazt láttam most filmen, mint gyerekként a mesében.
Mivel annyira szeretem az eredeti mesét, engem ez nem zavart. De előre látom, van, akit fog. Mit kapott a Szépség és a Szörnyeteg is azért, mert tulajdonképpen újrajátszotta a klasszikus mesefilmet, csak most emberekkel…
Ami zavart: amikor először elkezdtek énekelni. A rajzolt változatban szerettem, a Disney mesékben énekelnek. Itt megcsapott. Már a 3. dalra visszarázódtam, de elmondhatatlanul furának éltem meg, ahogy Aladdin és Jázmin először dalra fakadtak. De nem ez a legfájóbb pontom: Ali herceg bevonulása. Ami a mesében nagyszabású, látványos jelenet volt, egy jó dallal, ezeken az utcákon nem simán mesterkéltnek, de irritálónak hatott.
Agrabah nem tetszett nekem a filmen! Talán ezért is. A CGI vagy a palota, a közben mutatott panorámák szépek, de az utcákon éreztem, hogy csak díszletek. Az egésznek a hangulata hiányzott, de lehet, hogy csak a meséhez kötődöm még mindig nagyon.
Jázmin az, aki több változtatást kapott az eredeti meséhez képest. A modern Disney hősnőkhöz hasonlóan ő már nem a szerelmes feleség szerepére játszik, ő az apja utódja akar lenni a trónon. Jól állt a karakternek ez a váltás, nekem tetszett.
Ahogy a mesében, itt is Dzsinni lopja a műsort. Még Smith kigyúrt kék hasizmai se zavartak.
A mese marad számomra a klasszikus, de a filmet is simán el tudtam nézni.
Aladdin - 5/4 az eredeti mesének inkább szól. Kevés a változtatás, érdekesek beleemelve a dalok.
