Hegyekben egyedül maradós, túlélős, kalandos.
Eric élete kisiklott, bár ő ezt még nem hajlandó tudomásul venni. Hokis volt, méghozzá nagyon tehetséges. Sztárnak kellett volna lennie, de otthagyta a csapatot. Egy barátja rákapatta a drogra, és most se munkája, se kilátásai. A bíróságra is be kellene mennie, és leállni végre a szerekkel. Helyette a hegyekbe megy fel hétvégére, 
tisztuljon a feje és a szervezete. Balszerencséjére éppen azon az estén jön egy vihar. Balszerencséjére éppen akkor tért le az útról, és sikeresen el is veszett a vadonban. Étel, ital nélkül, az egyre nagyobb fagyban próbál kint életben maradni, miközben a farkasok is a közelben vannak és a hideg hatására a lábsérülése egyre komolyabb. Az anyja kezdi el keresni, és riasztja a mentőket, akik napokkal az eltűnés után meg is kezdik a keresést. De vajon életben találják-e?
Úgy tűnik, rátaláltam a téli témájú filmekre. Már megnéztem, mi lett a sífelvonón ragadt fiatalokkal, most pedig egy a hegyekben ragadt snowboardos kalandja következik. Ez ráadásként igaz történet alapján készült, és nagyon hamar asszociálni kezdtem egy másik filmre, ahogy ezt néztem.
Abban is egy sportoló fiatalembert láttunk, csak ő hegyet mászott. Beragadt. A végén kiszabadult, de annak megvolt az ára. Egy kar. Kitaláltátok már? 127 óra. A közös pontok egy részét már el is árultam. Sportolók, fiatalok, a természetben ragadva, egyre rosszabb körülmények között, és a túlélésnek testrészben mérhető az ára.
A jobb film a 127 óra, de a Fagyos pokol is korrekt néznivaló, minden ismerős elem ellenére is. Kalandos, Eric sok mindent túl kell, hogy éljen: a hideget, a farkasokat, éhséget és a folyóba zuhanást, sérüléseket és a függőségről még szó sem esett.
Mert több próbál lenni a film, mint egy kalandfilm. A túléléssel együtt Eric meg is tisztul, más emberként jön le a hegyről. Sérülten, de erősebben. Túlélő lett, aki egy jobb életet kezdett a gyógyulás után. Visszajátsszák, milyen volt, látjuk, hogy lesz jobb és több. Ezzel azt üzenve, hogy soha nincs túl késő. Ha az ember akar, tud is változni, és rendbe lehet jönni. Pozitív az üzenet, akár erőt is lehet meríteni belőle.
Jól néz ki a film. Szépek a havas tájak. Az ember valósággal fázni kezd tőlük, noha nálunk éppen emelkedik a higanyszál a hőmérőben. A deszkás részek, amelyekkel kicsit bajban vagyok. Amikor távoli kép van, látjuk a hegyet, ahogy Eric siklik, azok szép felvételek, tetszettek. Ám sajnos vannak olyanok is, amikor túl közel vagyunk. Mintha belemásznánk Hartnett arcába vagy a hátára rögzített szelfibotról venné mobillal a siklását. Nem csak nézni utálom az ilyen képeket, de a gyomrom is felkavarja. De a kerete, a távolabbi felvételek, azokból szívesen néztem volna többet is.
Josh Hartnett kell, hogy vigye a filmet a hátán. Megoldja, bár egy fennakadásom azért volt. Annyira nem bírom, amikor középkorúakkal játszatnak el fiatalokat! Egyszerűen nem működik, amikor az évekkel korábbi énjét mutatják. A jelenjében is kilóg a lóláb, de a visszaemlékezéseknél kétszer ilyen durván. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy milyen idős Eric, akit éppen játszik. Ez zavart.
De összességében a film tetszett, még úgy is, hogy az anya-szálat érzelmileg túltolták.
Fagyos pokol - 5/4 Hartnett korrekt, a történet érdekes, de néha érzelmileg erőszakolt. A kamerázás fájt néha.
