Megcsalós, céget megmentős, házaspáros.
Balázs és Anikó házasok, akik éppen nyakig vannak a lakásfelújításban. A plusz szoba egyelőre irodának készül, de abban reménykednek, hamarosan gyerekszoba lesz belőle. Balázsnak azonban van egy titka: a gyerekkönyv kiadójuk rosszul áll, ha nem történik csoda, a legutóbbi mesekönyv csődbe viszi őket. Most nyaralni készülnek, és 
a lakást sokan szeretnék egy estére maguknak. Anikó húga, Linda, aki a jóképű jógaoktatóval csalná vissza a férjét. A csalfa férj, Henrik, aki egy prostit hozna fel. A lányok húga, Szilvi, aki a lakberendezővel kavarna. Ám mivel Balázs félreértelmezi a jeleket, azt hiszi, Anikó akar csalni, így lefújja a nyaralást. Mindenki a lakásba özönlik, kezdődik a félreértések sora, miközben a mesekönyv-író Petrát is le kellene szerződtetni.
Eredetileg színdarab, a poén, nálunk is játsszák. Dobó Kata pedig ezt választotta a rendezői debütálásnak. Nem tudom, színpadon hogy működik, de a filmen nem azt kaptam, amit vártam. Nem tudtam nevetni rajta, egyszer sem!
Hogy ez mennyire a rendezés hibája? Nem tudom. Simán lehet, hogy csak a film poénjai nem ültek nálam. De az biztos, hogy ez a film nem kerül fel azoknak a magyar filmeknek a listájára, amiket van kedvem többször is megnézni.
A cselekményen nagyon érezni, hogy színpadra szánták. Nem véletlen, hogy majdnem csak egy lakás a helyszín. (A színházban biztosan csak ez a lakás a helyszín, nem mennek ki az utcára, mint amit itt párszor azért megtesznek.) Ez engem nem szokott zavarni, szeretem a színházat is. De miért nem nevettetek meg?
A legtöbb konfliktus nem éles, nem tudtam komolyan venni. Balázs félreértése, akinek az egyetlen rendes és működő kapcsolata van, inkább szánalmas, mint vicces. Az se tetszett, hogy egy kigyulladó plüss a rémálma. A családalapítástól való szorongást azért jobban is lehetett volna ábrázolni…
Linda és Henrik nem is értem, minek vannak együtt. Mindketten félrekacsintanak, egyszer nem mutatták azt, hogy ez a két ember szeretné egymást. A színészek közti szikra hiányáról már nem is beszéljünk – a nagy nulla. Ha azonban szeretik egymást, akkor miért nem beszélik meg, melyiknek mi hiányzik a házasságból? Egyszerűbb félrelépni. Amilyen bután oldódik meg a kapcsolatuk gondja, az egy könnyed komédiába is túlzottan gyerekes.
Az is olyan olcsó, hogy Balázs az örömlányt nézi a sikeres gyerekkönyv szerzőnek. Bár volt egy rosszabb is: amikor Petra a kutyáiról mutatott képeknek gügyögött. Az ember elgondolkozott, mennyire normális ez a nő.
Pörög a film, és mégse stimmel a dinamika. Kiszámítható, nincs meglepetés. Olyan nyilvánvaló, hogy mikor kit és kivel kevernek össze…
A legtöbb karakter még csak szimpatikus se volt. Talán Balázs és Anikó, de a többiek simán megillették volna, hogy pórul járjanak a film végére. Pedig a szereposztás nem rossz, tele van a film ismert arcokkal és hangokkal.
Igazából csak arra jó, ha nem akarsz csendet, amíg valamit csinálsz. Vagyis, háttérfilmnek elmegy, de leülni elé felesleges.
Kölcsönlakás - 5/2 nem lett vicces, nem működnek a helyzetpoénok. Az egyetlen jósága egy-egy színésze.
