Családos, saját államot alapítós, gazdagságtól megváltozós.
A Tucci család boldogan éli a szegények életét, sokkal boldogabb így. Ám amikor a nagymama haldoklik, egy fájdalma van: ha gazdagon halna meg, szebb temetése lehetne. Az unoka megsajnálja, megsúgja, hogy megvan a pénz, és mivel jól lett befektetve, már több is, mint az eredeti összeg volt. A nagyi azonnal életre kel, és a család 
pillanatok alatt újra a milliomosok életét kezdi élni, semmit nem tanulva a milánói kalandból. A falujuk hivatalosan kiválik Olaszországból, hercegség lesznek és adóparadicsom. Danilo lesz a herceg, akinek felbukkan egy törvényen kívüli lánya, és sorra hozza a buta törvényeket. Loredana egy turistával kísérletezne szexuális téren, míg a mostohalánnyal harcol. Marcello pedig az apósát tartja szemmel, aki az unokája születésére érkezett, egyenesen a börtönből. Közben az olasz miniszterelnök is harcba lendül a Tucci rendszer ellen.
Emlegettem a hétvégén, a The good fight miatt, hogy a filmekben hogyan köszön vissza Trump és az ellene irányuló kritika. Akkor még nem is sejtettem, hogy megint belebotlom valami ilyesmibe, de itt a komoly hangvétel helyett egy paródiát kaptam.
Mondjuk úgy, abszolút nem esett jól, amikor Danilo Tucci kitalálja, hogy államvezetőhöz méltóan kell kinéznie, majd felbukkan Trump klónjaként. A készítők a South Park nézői lehetnek, mert ott is láttunk ilyet már…
De egy csomó kis részletet fel lehet ismerni, amivel parodizálják az embert, az életét és a munkásságát. Nem mintha védeni akarnám, nem is szorul rá, de ki szerint vicces ez? Annyira átfordul az egész paródiába, hogy már élvezni sem lehet. El van túlozva, fájdalmasan harsány és nincs mögötte mélység. Még a South Park is milliószor jobb volt, a korábban emlegetett AHS és The Good Fight szintjét pedig létrára állva sem éri el.
Azért sem voltam oda, amit Loredana szálán felismerni véltem. Ahogy besétál új ismerőse rejtettebb, emeleti lakrészébe és meglátja a szexuális játékokra kialakított szobáját, ahogy aláírja a titoktartási szerződést – hello, Szürke 50. Különben, ami ezen a szálon lesz, konkrétan benne volt már a Grey-Steel filmek paródiájában. A bálra felvett, Disney gonoszok ruhatárát vegyítő öltözékéről már szó se essen. Ötvözte Hófehérke mostohájának és Demóna öltözködési stílusát. Párizsba, Euro Disneybe inkább el tudtam volna képzelni, mint egy olyan eseményre, amit ők akartak összehozni. Miért nem vett fel valakit, aki segített volna neki, ha magától ilyen ízlésficama van? Ok, ezt szánták komédiának, de ezzel is inkább csak bosszantani tudtak, mint nevettetni.
Konkrétan utáltam, hogy a családot három tagra redukálták. Arról szólt a film, hogy Loredana, Danilo és Marcello hogyan őrülnek meg. Ahogy már említettem, ez már nem is komédia, hanem paródia.
Tudtam sajnálni a színészeket is, akiknek ezt el kellett játszani. Bár, könnyen el tudom képzelni, hogy ők ezt a ripacskodást jobban élvezték, mint ahogy én végigszenvedtem az eredményt. (Nem meglepő: ismert színész nem játszik a filmben.)
Valamennyi maradt a korábbi szimpátiámból, a szándékot is tudom értékelni, de ez nagyon nem az én filmem volt.
Szegény gazdagok 2. - 5/2 abszolút bosszantó, harsány és túljátszott, ami inkább bosszant, mint nevettet. Felesleges.
