Terroristás, életben maradásért küzdős, menekülős.
India, az országba fiatalemberek érkeznek, akik a Keleten agymosáson estek át. Vallási fanatizmussal fertőződtek: ha a célért itt meghalnak, mészárolnak, vár rájuk a mártírok édene. A családjukat pedig bőkezűen kárpótolják az 
áldozatukért. Random csapnak le turistákkal teli intézményekre, köztük a Taj hotel és étteremre is. A személyzet igyekszik a lehető legtöbb vendéget megmenteni, de a terroristák módszeresen haladnak, és akire rábukkannak, annak nincs kegyelem. Míg a rendőrség a különleges egységre vár, David az emeleten a dadájával hagyott kisfiáért indul. Menyasszonya, Zahra utánuk akar menni. A pincérként dolgozó Arjun önként vállalja, hogy a kint rekedteken segít.
A filmnek sújt ad, hogy nem fikció. 2008-ban ez megtörtént. Csak nem Európa vagy az Államok a helyszín, az áldozatok jelentős része olyan indiai munkás volt, aki menteni és segíteni igyekeztek a vevőiket. A tragédia ettől még jelentős, sőt. Csak sokat elmond a szemléletről, hogy ez nem került úgy a köztudatba, mint akár a londoni, brüsszeli robbantások, 9.11 vagy Utoya.
A filmet így egyszerre nézhetjük drámának és akciófilmnek is. Ha dráma, azon a súly, hogy az emberek hogy reagáltak a kialakuló helyzetre. Ki tört meg, ki harcolt, a terrorista, szinte gyerek kamasz fiúk milyen lelki állapotban voltak? A filmnek ez a gyengébb oldala. Pár vonással ábrázolja a karaktereit, és nem mélyíti el őket, alig tudunk meg róluk valamit. Egy-egy klisét nyom rájuk, és abból kellene fejben tovább építeni őket. Ez annyira nem jött be, nem olyan élesek tőle a tragédiák. (Egy kivétel lenne: a film nagyjában egy kisbabát igyekeznek megmenteni. Ha a babát lőnék le a terroristák, az ennyitől is ütne.) A terrorista kamaszok is zavarosak: az egyik a pénzért van itt, a másik megszállottan hisz az ügyben, de annyira egyívásúak, hogy meg se tudtam különböztetni őket.
Akciófilmként jobb a helyzet. A feszültség folyamatosan fennáll. Mindig van legalább egy szereplő, aki közvetlen életveszélyben van. Van, aki éppen egy szekrényben rekedve remeg az életéért, van, aki oson a folyosókon. Lesznek, akik megpróbálnak visszatámadni – brutális, ahogy megmutatják, minek mi lesz a vége. Ezek elvileg kamasz kölykök, cingárak. Nagy férfiak is nekik mentek – maradjunk annyiban, nem mindig az lett a vége, amit gondoltam.
Hangilag is aláhúzták az akciókat. Helyenként nem is azon ijed meg/borzad el az ember, amit lát, hanem amilyen hangeffektusokkal azt kísérték. A gépfegyverek szaggatják a fülünket is.
Amit fokozni lehetett volna, a veszteségek feletti fájdalom érzet. Hiába ölnek meg olyan szereplőket, akit ismertebb színész játszik, annyira nem tudunk meg róluk eleget, hogy inkább a színész miatt sajnáltam az elhullásuk, mint a szerep miatt.
Ha már casting. 3 olyan színész akad benne, aki ismerős lesz. Armie Hammer, aki turistaként keveredik az események sűrűjébe és mentené a családját. Nagyon nincs karaktere sem, jófiú, aki küzd a családért. Dev Patel, a hősies pincér. Róla is csak annyit tudunk meg, hogy szegény és minden pénz kell a családja eltartásához. Jason Isaacs orosz üzletembere tűnik árnyaltabbnak, de ezt a szálat is félbehagyják.
Van benne jó is, a terror borzalma átjön, de a drámai része lehetett volna sokkal jobb is.
Hotel Mumbai - 5/3,5 a stáb korrekt, a karakterek mégse olyan kidolgozottak, de akciódús, nézhető film.
