Barátságos, netet felfedezős, álmokat követős.
Ralph kialakított magának egy napi rutint, amit imád. Napközben végzi a játékban a munkáját, de este a barátjával lóg, és nem kell rosszfiúnak lennie. Vanellope azonban unatkozik, már nem szórakoztatják a játéka unalmas pályái. Ralph fel akarja dobni, és egy új pályát kreál a lánynak. A végeredmény: a nyerni akaró kamasz rángatja a 
játékgépet a vezetésért, ami eltörik. Az új alkatrész drága, így a gép le lesz selejtezve. Csak 4 napjuk van, hogy az új kerék meglegyen. Ralph és Vanellope így felmerészkedik a játékterembe frissen bekötött Internetre, és a kerék nyomába erednek. Egy új világ tárul fel, amely minden jósága ellenére is próbára teszi a barátságuk – ők meg a Net stabilitását.
A Rontó Ralph annak idején kellemes meglepetés volt. Nagyon bírom a popkulturális utalásokat, és abban a filmben volt belőle bőven. Mellette még története is volt. Most itt a folytatás, és egyik szemem sír, a másik nevet.
Egyrészt, a sok utalás most is megvan. A Disney elég sok mindent bedobott, hogy tele lehessen utalással a film. Naná, hogy a szereplők elmennek a Disney oldalra. Naná, hogy Star Wars rohamosztagosok felelnek a védelemért. Naná, hogy Vanellope a hercegnők közé keveredik, akik megtanítják, hogyan kell egy Disney mesében énekelni.
Itt nagyon tudtam értékelni a Disney humorát. Mondhatni, ad egy pofont a saját hősnőinek azzal, hogy szinte kifigurázza életük jellegzetes vonásait. Némelyikkel tisztában vagyunk mind: meg lehet nézni, hányuknak halt meg az anyja. (Szinte mindnek.) Kap egy pofont Merida, aki a másik stúdió teremténye, ezért nem is értik itt a beszédét. (Pedig a Pixar nem is parasztosra vette anno a karaktert, mint itt.) Akadt olyan is, ami eddig nem tudatosult bennem, de most a homlokomra csaptam: tényleg! Különleges vízbe nézve énekelni tudnak a nagy álmaikról, vágyaikról – és tényleg. Mondjuk, Vanellope nem egy dalos pacsirta, de Disney azét ad neki egy dalt, hogy ez is teljesüljön.
Ami ezzel kapcsolatban azért fura volt, ha érthető is: Ralph és Vanellope egy más, régebbi rendszer termékei, ezért sokkal kezdetlegesebben néznek ki, mint az új játékok és Net szereplői. Bár finomítottak rajtuk a mesében, azért érezhető a különbség. Különösen Penge és Vanellope közös jeleneteiben – szerintem Vanellope nagyon kilóg Penge világából, aki mégis nagyon könnyeden befogadja oda a lányt.
Összességében jól néz ki a mese, tele van utalásokkal, van humora.
Mégis, a történetet nem éreztem az igazinak. Humor helyett elviszik érzelmes irányba, hogy Ralph a saját kárán tanulja meg, mit jelent igazi barátnak lenni. Az annyira a gyerekeknek szól, hogy felnőtt fejjel komolyan rosszul voltam a rózsaszín cukormáztól.
Gonosz vagyok attól, hogy egy ponton a vírusnak drukkoltam?
De, amit még ki akartam emelni. Egész jól megfogták a Net szerkezetét és működését, gyerekeknek is abszolút érthetően. Nagyon eszembe juttatta az Agymanókat, csak itt nem az érzelmi és értelmi fejlődést képezték le az agyban, hanem a net belső világát.
Sok jópofa mellékszereplőt felvonultattak, ilyen téren egészen kreatívak voltak.
Összességében inkább tetszett, mint nem. De volt ez már jobb is.
Ralph lezúzza a Netet – 5/3,5 az utalásai és a kiforgatott szereplői viccesek, a grafika is szép. De a történet kevés.
