Ókori, életutas, megjavulós, élet értelmére lelős.
Szinuhe még kisgyermek, amikor egy házaspár rátalál a Nílusba, egy fonott csónakban kidobott kisdedre. Befogadják, sajátjukként nevelik és Szinuhe a férfi szakmáját is folytatná. Orvos lesz, aki a szegényeken akar segíteni. Jó barátja a katona Horemhebnek, akit származása miatt nem akarnak a királyi seregbe felvenni. Egy 
alkalommal magát a fáraót segítik ki ők ketten, amiért Szinuhe udvari orvos, Horemheb a fáraó katonája lehet. Ám az orvos megismerkedik egy veszedelmes asszonnyal: a gyönyörű Nefer egy méregdrága örömlány, aki mindent elvesz és semmit nem ad érte cserébe. Szinuhe későn ismeri fel, hogy a jólelkű szolgálólány, Merit lett volna az igazi. Száműzetésben, újra felemelkedve már az igaz úton igyekszik járni. De a múlt, a sajátja is, utoléri és mindent felforgat.
Egy regény, amely már szinte klasszikusnak számít, de eddig nem olvastam el. Filmet is készítettek belőle, azt viszont most megnéztem. Szinuhe – elég vegyesek most a benyomásaim. Annyi biztos, a regényhez most sincs több kedvem, mint a film előtt.
Számomra túlzottan megidézte a Ben-Húr több elemét. Ebben is az a végkicsengés, hogy egy nem keresztény rálel a szeretet üzenetére, a keresztény eszmékre, és ezért meg tud változni. Csak annyi a trükk, hogy míg a júdeai herceg személyesen is találkozik Jézussal, Szinuhe a Napistenen keresztül ismeri meg az egyistenhitet és annak üzenetét. Brutális, hogy a végére az Aton hit mennyire hasonul ahhoz, amit a korai kereszténység jelentett. Nem véletlenül emlegetik a film végén azt is, mennyi idő van még Jézus eljöveteléig. Hiszem az Ehnaton által terjesztett vallás ebben a történetben megegyezik azzal, amit Jézus is tanított.
De ezen még túl tudnám tenni magam, ha különben tetszett volna a film. Lehetett volna jó kalandfilm is, sok elem megvan benne hozzá. Szinuhe nem ismert származása, mely a végére kiderül és egy merész terv kezdetét hozza el. A szerelmei, Merit és Nefer. Ahogy a barátja nagy katonai karriert fut be. A száműzetés. Elemeiben jók, de nem áll izgalmasan össze. Végig arra van kihegyezve, hogy Szinuhe hogyan gyötrődik. Az meg a legjobb kalandokat is képes elrontani. Itt ezt éreztem: a főszereplő rossz lelki állapota az egész filmre rátelepszik.
Még nagyobb gond, hogy gyűlöltem, ahogy a film kinéz. Ha nem lennének a nevek, ha nem tudnám, hol játszódik a cselekmény, nem lehetne rájönni, hogy az ókori Egyiptomban. A korszakban Hollywood előszeretettel gyártott szandálos filmeket, de azok az ókori Rómában játszódtak. Ez is úgy néz ki, mintha egy római történet lenne. Nem tudom, mennyivel lettek volna többre képesek abban a korban, de most kifejezetten irritált, hogy semmit nem találtam meg a filmben az ókori Egyiptom esszenciájából.
Ha a stáblistát nézem, akadnak rajta nevek. Olyanok, akiket annak ellenére ismerek, hogy már jóval előttem volt a fénykoruk. Jean Simmons, aki Merit volt. Peter Ustinov. Különben döbbenetes, hogy a színészek civilben, koruk divatja szerint öltözve mennyire jobban néztek ki, mint ebben a filmben. A játékuk nem nagyon tudom megítélni: annyira lekötött az, mennyire nem néznek ki egyiptominak sem a küllemükben, sem a jelmezükkel, hogy az el is vonta a figyelmem.
Egyszer meg lehetett nézni, de nekem ennyi több is volt, mint elég.
Szinuhe - 5/3 a történet jó, de a kivitelezés csapnivaló még akkor is, ha beleszámolom, hogy mikori.
