Most már regényt is tudnék ilyet mondani, de inkább filmeken találok olyan alkotásokat, amelyekben feldolgozzuk a szovjet érát és a szocializmust. Ilyen a Mesterjátszma is, ami különben több novella adaptációja és van benne még egy ismerős toposz.

A címben is van rá utalás, és ebben a filmben sokan és sokat sakkoznak. A sakk különben is köthető a szovjet világhoz, ha nem is éppen a mi sakkozóinkkal, hanem az amerikaiakkal vívtak csatákat címekért, melyek nemzetek összecsapásai is lettek. A Vezércselre is mutogathatnék, ha az utóbbi éveket nézem, de ott van a Sakk musical is, éppen ezzel a témával. De magyar történet is rémlik, csak nem tudom, mi is volt az pontosan. A magyar sakk-bajnoknak kellett az orosszal kiállni, a magyar még ifjúsági volt. Talán kamasz. És vesztenie kellett, hiába volt ő a jobb, de nem verhette meg az oroszt. Mivel mattot mert adni, elég durva bosszút álltak rajta. Mi is volt az? Passz. De a sakk II. világháborús történetekben is bukkant fel, nácik és zsidók között, mint a Halálfej-Sakk klubban vagy az Egy kém Auschwitzban történetében.

A sakk itt is egy nagyobb játszmát jelképez. Nem csak a szereplők sorsa múlik egy játszma eredményén, de az egész hitéért kiálló pap és a megtörni akaró vallatók között is van egy játszma. Azzal ugyan nem tudtam azonosulni, ahogy a sakkal alakítottak ki egy tört személyiséget, de különben volt benne ötlet. A Mesterjátszma nem csak egy játék, hanem az egész vonaton fennálló helyzet is az.

Jól ki van találva a keret. Hogy mi az a vonat, ki kicsoda rajta és ahogy a különféle embereknek majd beugrik, hogy kerültek ide. Még meg is lepődtem. Mondjuk, nem azon, hogy az nem egy Nyugatra tartó menekültvonat és látszat csak minden. Az első gondolatom a pap megtörésére egy vallató trükk volt, de azt hamar elvetettem. Ahhoz túl sok volt az orosz és kommunista a vonaton. Majd arra gondoltam, a pap találta ki az egészet a cella magányában, és a fiatal pár – István és Márta – megmentése az ő fejében levő játszma, amivel azt jelképezi, hogy nem engedi magát megtörni, nem vall. A filmben más a válasz, de azt azért nem tárgyaljuk most ki.

Maradjunk inkább annyiban, hogy a részleteket szépen összeillesztették. Az olyan apróságoktól, mint a leragasztott ablak, addig, hogy mennyire sokféle ember ül a vonaton. Mondjuk, mindenki idősíkja, ahonnan jött, szerintem nem illik össze, de nem is ez a lényeg. Vagy a jegyvizsgáló alakja – jót vigyorogtam azon, hogy itt 50 dollárt kér. Eszembe is jutott a végére az ókori párja – neki két drachmát kellett fizetni. Vagy, amit a végére István megfigyel, a vérzést. Azt következetesen viszik végig, de csak a végére érthető a miértje.

A vonat különben jó arra is, hogy ne legyen zavaró, hogy egy helyszínre vagyunk bezárva. Működött itt is, messze jobbak voltak a vonaton levő jelenetek, mint pl. a városi vágókép Mártával és Istvánnal.

A castingban is vannak kifejezetten jó húzások. Mácsai Pál egykori sakkozó vallatója, Hajduk Károly Bálint atyája. Péterfy Bori, mint ügynök és vallató. A fiatal pár nem ért fel hozzájuk, de azért a történetbe kellettek ők is.

Egynek simán jó volt. Kisebb költségvetéssel, de jó színészekkel így lehet valami értelmeset összerakni a sakk és személyiségzavaron túl.