Nyomozós, barátos, szálakat elvarrós.
Holmes és Watson berendezkedtek Londonban, itt is a rendőrség munkáját segítik. Holmes boldog is ezzel az élettel: azt csinálja, amit szeret, az otthonában, azzal az emberrel, aki a legközelebb áll hozzá. Kitty azonban látja, hogy Watson igazából boldogtalan itt. Így, amikor Gregson kapitány merénylet áldozata lesz, repülnek haza – 
Holmes titokban, hiszen gyilkosságért körözik. Az ügy alatt a férfi látja, hogy a társa itt valóban jobban érzi magát, így dolgozni kezd azon is, hogy ő is New Yorkban maradhasson és továbbra is együtt dolgozhassanak. Olyan esetek várnak rájuk, mint a disznójával közösen meggyilkolt férfi esete vagy a vámmentes raktári gyilkosság. Közben a milliárdos Reichenbach igyekszik meggyőzni őket a szervezetébe való csatlakozásra: az informatika segítségével megfigyelik az embereket, és a leendő gyilkosokat likvidálják. Ám a párosnak mindez nagyon nem tetszik.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az Elementary korrekt krimi volt, örülhetnék, hogy még 13 részre visszatértek. Csak éppen, én elégedett voltam az előző évad végével is, számomra ott is véget érhetett volna a történetet. Jó, egész tűrhetően nyitották újra a szálakat és mehet a folytatás, de az akkor is gagyi volt, ahogy Sherlock lemossa magáról a gyilkossági vádat.
Ebben az évadban vegyítették a heti nyomozásokat az egész évadon átívelő nagy esetet. Az elején a heti részek voltak túlsúlyban, én ezeken szórakoztam jobban. Volt, amikor Doyle történetet is hoztak, a helyzethez modernizálva. Voltak érdekes esetek, és Sherlock gunyoros megjegyzésein még mindig jól szórakozom.
De az évad haladásával egyre nagyobb súlyt kapott Reichenbach esete. Mondanom se kell, aki az eredeti Sherlock Holmes történeteket ismeri, már ez a név riasztócsengőként funkcionál. Anno a Reichenbach vízesésnél csapott össze Moriarty és Holmes, eredetileg itt ért véget a Sherlock Holmes Doyle tolmácsolásában, csak aztán rajongói nyomásra változtatni kellett az eredeti végen és húzni egy Bobby Ewing-ot.
Mondanom se kell, hogy az eredeti sztorit ismerőknek, amibe most direkt nem megyek bele jobban, nem lesz semmi meglepetés az évad végén. Modernizálták, amit Doyle kitalált és felettébb szappanopera hangulatú zárlatot adtak a sorozatnak. Még mindig azt mondom, nekem jobban tetszett, ahogy a 6. évaddal zártak. Ez egyszerre túl parodisztikus és túl boldog egy Elementary véghez.
A karakterek már nem mutatnak újat. Sherlock, Watson, az állandó mellékszereplők éppen olyanok, mint korábban is. Az elején elvileg Watson válságban van, de ez nem látszik máson, csak a megváltozott hajszínén. Valahogy a válságokat egyik főszereplő sem éli meg a sorozatban. Meghal valaki, aki nagyon közel áll Holmeshoz, látszik valami rajta? Az első sokk talán igen, de utána ugyanolyan hidegen nyomja végig, mint korábban mindent. Mondjuk ő Sherlock, ő ilyen. De Watson? Elvileg ő a szív Holmes agya mellett, de itt már annyira hasonul a férfihoz – még hajszínben is, hogy nekem néha érzéketlen robotnak tűnik már mindkettő karakter.
Reichenbach érdekes is lehetne – csak éppen a Person of Interest e szálat jobban hozta évekig.
Minden bajom ellenére szórakoztató, könnyen nézhető krimi, hamar le is daráltam.
Elementary - 5/3,5 a kerettörténet érdekes, de összecsapottnak éreztem a végét, és elnyomta a heti ügyet.
