Nyomozós, más lényekkel együttműködős, összeesküvős.
A világ pár éve megváltozott. Ember és Pokemon viszonya folyamatosan alakul – korábban az emberek mesterek voltak, akik nevelgették ezeket a lényeket. Ryme City alapítója nagy Pokemon barát, és egy olyan társadalmat akar megvalósítani, ahol ember és Pokemon egyenrangú társa egymásnak. Tim gyerekként rajongott e lényekért, 
mára szinte utálja őket. Most mégis kénytelen Ryme Citybe utazni, ahol az apja nyomozó volt, és most életét vesztette. A férfi Pokemon társa, Pikachu szerint azonban a férfi még élhet. Valami csoda folytán Tim érti Pikachu beszédét, így egy rámenős riporterlánnyal kiegészülve ők erednek a rejtély nyomába: miért van emlékezetkiesése Pikachunak? Mi történt Tim apjával? Ki és miben sántikál, amely veszélyezteti a világ rendjét?
Nem is értem, hogy talált rám ez a film. Gyerekként annyira nem éreztem cikinek a Pokemon mesét, volt ötlet a lényekben, ha a mese különben nagyon gagyi is. Pár éve a mobilon Pokemon gyűjtés újabb őrületet indított be világszerte, nem is értem, miért lep meg, hogy filmet is készítettek. A Pokemon most nem ciki, ha valahol mélyen én annak is érzem.
Pedig, az alapanyaghoz képest egész normális filmet készítettek belőle. A története követhető, ha nem is körömrágóan izgalmas, de vannak benne fordulatok és nem gagyi. Jó, a végére kiderülő gonosz terv eléggé az, de sokkal rosszabb is lehetett volna. A Dragon Ball sokkal vészesebb volt, mint most a Pokemon.
Viszonylag logikusan követik egymást az események. Zsánerben is kevergetnek: ahogy Tim csetlik-botlik Lucy körül, az szinte tini filmes. Pikachu szövegei már felnőttebbek, de a gonosz és a terve megint a mese felé közelítenek. A krimi esetlegesebb, se Tim, se Pikachu nem kifejezetten nyomozózseni. A kis trió, Lucyval kiegészülve a Scooby-Doo és Rejtély Rt. szintjén van, bár nekik kidolgozottabb volt a nyomozási metodikájuk, mint ennek a triónak.
A humor – kettős volt az is. Mintha arra törekedtek volna, hogy az is élvezni tudja ezt a filmet, aki gyerekként gyűjtötte a Pokemon kártyákat, már felnőttként komolyabb filmeket néz. Ugyanakkor a gyerekek is megtalálják benne a maguk örömét. Kár, hogy a Pixar receptje nem volt kéznél, mert nem simult szépen össze ez a két rész. Voltak gyerekes részei, felnőttebbek, egy filmben, de nem éreztem egységesnek.
Látvány: rosszabbra számítottam. Utálom, hogy le kell írnom, de átéreztem, miért tartják a filmben aranyosnak a Pokemon lényeket. Tényleg azok. Pikachu nagyon, főleg, amikor az eredeti hangját halljuk, nem azt, aminek Tim hallja. A lények neveit nem tudom, de tele volt cukiságokkal a film. A kis sárkányszerű, vagy amelyik koponyát használ kalapnak. Még ami éppen gonosznak volt beállítva, azokban is volt cuki faktor. Korrekt a CGI – láttam már szebbet filmen, de nem tűnt zavarónak ember és Pokemon egymás mellett.
Az emberi színészek terén megosztottabb a véleményem. A főszerepet játszó fiatalok nem voltak szimpatikusak, de eleve a karakterek nem tetszettek, nem a színészekkel volt bajom. Azt még emésztenem kell, Ryan Reynolds hogyan nézett ki ebben a filmben. Szinte, mintha a saját apját játszotta volna.
Egész jó kritikákat is kapott a film, nyereséges is, még a végén visszatérnek a moziba is.
Pikachu a detektív – 5/3,5 küzdök a saját ellenérzéseimmel. Látványra korrekt, a történet elmegy, a humora jó.
