Gyilkosságos, őrült karmaiból menekülni akarós, játszmás.
Guy élete sínen van: teniszcsillag, akit a rajongók is megismernek látásból. Majd a politikában folytatná, amiben segíteni fog egy szenátor, leendő apósa. Ráadásul Anne nem csak az apja miatt fontos a férfinak, valóban szereti a szép és okos nőt. Most a szülővárosába tart, hogy a válását is elintézze. Még kamaszként nősült, de a felesége 
elidegenedett tőle, és már mástól vár gyermeket. A vonaton különös figurába botlik, aki meglepően sokat tud róla. Akinek egy őrült ötlete is támad: Guy útjában a felesége áll, az övében az apja. Cseréljenek gyilkosságot! Guy szinte menekül Bruno és őrülete elől. Ám hamarosan azzal kell szembesülnie, hogy Miriam a felesége akar maradni, és a gyerekét is úgy akarja nevelni, mintha Guy lenne az apja. A férfi megfenyegeti, elrohan. Bruno megragadja az alkalmat, hogy végezzen az asszonnyal. Majd zsarolni kezdi Guy-t, most ő jön! Aki igyekszik kiutat találni az egyre reménytelenebb helyzetből.
Alfred Hitchcock egyike azoknak a rendezőknek, akiknek az Oscar tartozna egy bocsánatkéréssel. Az egyik legnagyobb volt a rendezők között, a filmjei ma is izgalmasak és feszültséggel teltek. Nem véletlen, hogy egyik feldolgozás sem ért az eredeti nyomában, pedig voltak próbálkozások. (Azért a jövőre érkező Rebecca érdekesnek tűnik, majd kiderül.) Mégsem adták neki oda az aranyszobrot, pedig járt volna neki.
Az Idegenek a vonaton és azt a receptet követi, amit a rendező előszeretettel alkalmazott. Vett egy sikerregényt, jelen esetben Patricia Highsmith „Két idegen a vonaton” című pszicho-thrillerét, és azt dolgozta át filmes nyelvre.
Fontos kiemelnem, hogy az eredeti regényt filmre dolgozta át! Ugyanis most olvastam a regényt is, és nem lehet nem észrevenni, mennyit igazítottak rajta, hogy sikerfilm lehessen belőle. A regényhez képest Guy itt nagyon szerethető figura. Más a szakmája, ígéretes a jövője és lelkiekben sokkal erősebb is. A könyvben Bruno képes megfélemlíteni, és kiforgatja magából. A regény értelmezhető Guy elbukásának és pokoljárásának, miközben a regény egy harcost ad, aki a maga módszereivel felveszi a harcot élete megrontójával. Bátrabb. Hősiesebb.
Hitchcock felismerte, hogy a filmnek kell egy hős és Guy ebben a formában az lett. Egy olaszos küllemű, jóképű színésznek adta a szerepet, és ahogy fentebb fejtegettem, a jellemében is sokkal megnyerőbb lett. Lehet neki drukkolni. Így a film nem a lelki terror és következményeinek a krónikája, hanem krimisebb eszközökkel a küzdelemé.
A feszültséget itt Guy és Bruno játszmája adja. Hiszen nem szövetségesek, ellenfelek ők ketten. Mindkettőnek megvan a maga célja, amit a másikra akar erőltetni. Bruno végig akarja vinni a fantáziáját, míg Guy az igazság felfedésével és elfogadtatásával szabad és boldog ember akar lenni. De csak egyikük nyerhet.
Ki kell emelni, mennyire jó a film vágása. A végén, a nagy összecsapás felidézte bennem a Pszichót is: azzal van hatás elérve a nézőre, ahogy a képbeállítás gyorsan változik és megijeszt úgy, hogy igazából ijesztőt nem is mutatnak. (Mint a zuhanyzós jelenetben.)
Zsánerében jó film. Nekem az húzta le, hogy a regény jobban eltalálta az ízlésvilágom.
Idegenek a vonaton - 5/3 jobban tetszett volna, ha nem most olvastam volna az eredeti regényt. Ez szebbített verzió.
