Klónos, életen megosztozós, házasságos.
Miles élete pár éve csodálatos volt. Sikeres reklámszakember volt, aki az Aranytollat is megnyerte az egyik munkájával. A felesége élete szerelme lett, akivel ugyan egy magzatot elvesztettek, de megvették a vidéki álomházat és családot akartak alapítani. Most azonban Miles leginkább depressziós és nyomorult. Már semmi nem hozza lázba, a munkája nem megy, és a felesége is csak nyaggatja, hogy menjen el egy termékenységi klinikára. Az egyik kollégája ajánlja be egy különleges szalonba: itt feljavítják a DNS-ét, önmaga jobb verziója lehet. Megcsináltatja. Frissen, jókedvűen, ötletekkel tele, mindenre rácsodálkozva élvezi hátralevő élete első napját. Ám este valami zajra ébred, és döbbenetes felfedezést tesz: van még egy Miles. Aki szó szerint a sírból kaparta ki magát. Az igazság fejbe verő: a szalonban klónozták, az eredetit meg kiiktatták. Csak most nem jött össze. A két Miles kénytelen kitalálni, hogyan lesznek képesek megosztozni az életükön.
A Netflix általában beletesz valamit a sorozataiba, amivel bevonzza a nézőket. Ez nagyon gyakran a szereposztás, bár ez a filmjeiknél jellemzőbb csali, mint a sorozataiknál. Az élet önmagammal azonban egyértelműen a főszereplőjével akarja becsábítani a nézőket. Paul Rudd nem első sorozatos szereplése ez, de talán az első ilyen kaliberű, amióta A listás sztár lett belőle.
Ha már megnyerték a színészt a sorozatba, nem is tettek mellé más nagyobb nevet, hanem dupla karaktert adtak a híres színészüknek. Paul Rudd játssza a megfáradt és a lelkes klón Miles figuráját is. Már önmagában ezért megérné megnézni a sorozatot. Azért az nem semmi, hogy látásból meg lehet mondani, melyik a klón és melyik az eredeti Miles akkor is, ha egyforma ruhában vannak – mindkettőt ugyanaz a színész játssza. Csak éppen az egyik kihúzza magát, és van valami pozitív kisugárzása. A klón Miles még helyesebbnek is tűnik, mint az eredeti, pedig itt is csak ismételni tudom magam: ugyanaz játssza őket! Így lemérhető, tényleg mennyit tesz a színész játék a karakterhez.
De nem csak Rudd, aki miatt érdemes végigpörgetni ezt a kb. 2,5-3 órát. (Egy hosszabb film ideje az egész sorozat.) Felvet egy csomó érdekes kérdést. Ennek egy része tudományos, és a sci-fi területéhez áll közel. A klónokkal kapcsolatban. De nem ez volt az, ami számomra az érdekes volt. Hanem a két Miles közti dinamika és a féltékenység.
Nagyon emberinek éreztem, mondhatni, abszolút átéreztem, amikor Miles a saját klónjára lesz féltékeny, majd egyenesen mérges. Hiába azonosak, mégsem azok. Mennyire frusztráló lehet, hogy van valaki, aki a te jobb verziód! Hogy ott van előtted az élő emlékeztető, hogy ilyen is lehetnél. Helyesebb, sikeresebb, egyszerűen jobb. Hiába igyekszel, neked mégsem megy. A sorozatból is érezni, de nagyon átélhető is, mennyire őrjítő ez.
Mondjuk, a klónnak se egyszerűbb. A tudat, hogy minden emléke valaki máshoz tartozik. Hogy ő csak egy klón.
Ezt szépen kiegészítik a magánéleti szálak, a munkahelyi konfliktusok. Komédia is, nem is. Dráma is, nem is. Ráadásul minden rész vége kellően nyitott, hogy azonnal nézd tovább.
Kellemes meglepetés volt: újabb Netflix sorozat, amit szerettem.
Az élet önmagammal - 5/4 egyszerre idegesített és szórakoztatott, de leállni nem bírtam vele. Végignéztem egyszerre.