Nyomozós, terror ellen küzdős, bosszúállós.
Christian és Lars jó barátok, akik a szabadidejükben is összejárnak. Mellette partnerek is, egymás társai a rendőrségen. Egy este éppen felveszik a szolgálatot, amikor egy bérházba kérnek rendőrt rendbontás miatt. Elindulnak, és hamar egy rémálomban találják maguk. A gyanúsítottat elfogták, Lars vigyáz rá, amíg Christian 
benéz a lakásba. Egy meggyilkolt férfit talál, de mire figyelmeztetni tudná a társát, a gyanúsított már kiugrott az ablakon és átvágta Lars torkát. Christian hiába üldözi, elmenekül. Lars pedig kómába esik, majd meghal a kórházban. Miközben Christian egy rendőrnővel, Alexszel kiegészülve – akinek szintén megvan a maga személyes oka – Ezra nyomába ered, a férfit a CIA környékezi meg és kezdi el terroristák levadászására felhasználni.
Brian De Palma tett már le nem egy meghatározó filmet az asztalra. A saját kedvencem a Fekete Dália, de sokaknak biztos a listáján van a Sebhelyesarcú és a Mission: Impossible filmek nyitódarabja is. Most itt a Dominó, ami talán nem lesz a fentiekhez hasonló klasszikus, de van pár olyan eleme, ami miatt illik az életműbe.
A film legfontosabb része számomra a láthatatlan alkuk és zsarolások hálózata volt. Elég fontos téma napjainkban, hogyan lehet és szabad harcolni a terroristák ellen. A cél szentesíti az eszközt? Azért, mert egy gyilkos most neked öl, meg lehet bocsátani a korábban elkövetett tetteiért? Itt konkrétan azt látjuk, hogy egy körözött bűnöző, egy rendőrgyilkos a CIA által kap menedéket és védelmet, mert hajlandó nekik dolgozni.
A film nem vágja az arcunkba a kérdést, de azért elég erősen érezni belőle: hol itt az igazság? Mindkét félnek vannak érvei. Most hasznos munkát végez nekik Ezra, amit más nem tudna így megtenni. Amit tesz, azzal életek tucatjait menti meg. De mi lesz a meggyilkolt Lars és társai igazságával? Nem is lehet jól választani. Ugyan a film végén születik egy döntés, de hogy ez állásfoglalás is lenne… nem hiszem.
A film ezt a két utat járja be alaposan, elég sok akció- és krimi jelenettel. Látjuk, Alex és Christian hogyan nyomoz Ezra Tarzi után, hogyan vadásszák tulajdonképpen le. Közben némi karakterdrámát is kapunk, hiszen Alex lassan fedi csak fel, miért fontos neki ennyire a bosszú Larsért. (Nem mintha bárkit meglepne, korábban a színésznő arcjátékából ki lehetett olvasni mindent.) Másrészt, látjuk, Tarzi hogyan lesz a CIA embere és mit csinál nekik. Látjuk, milyen méreteket ölt a terror, és mennyire nehéz azokat elkapni és leleplezni, akik a szálakat mozgatják, nem csak bábukká tett öngyilkos merénylők.
Korrektül néz ki a film, érezni benne a készítők rutinját. Nem egy hagyományos értelemben vett látványmozi, de aminek kell, az benne van.
A casting is fogamra való. Carice van Houten mutat valamit az érzékenyebb oldalából is, Nikolaj Coster-Waldau meg hozza a formáját. Nem rémlik, hogy a Trónok harcában lett volna közös jelenetük, most pótolhatták.
Nem egy szívderítő film, de ez a téma nem is lehet az. Korrekt a cselekménye, a karakterei és a szereposztása is. Nem tudnám megmondani, miért nem tetszik – de tény, elnéztem, nem is utáltam, de különösebben nem is fogott meg.
Dominó - 5/3 az üzenete üthetne, a szereposztás korrekt, de valahogy nem az én világom volt.
