Előítéletekkel szembeszállós, matematikás, kapcsolatos.
Ramanujan számára a számok jelentenek mindent. Iskolázatlan, de olyan képletek törnek elő belőle, melyek komoly tudósokat is elgondolkoztatnak. Az egyik munkaadója küldi el a fiatalember egy képletét és levelét 
Angliába, Hardy professzornak. A férfi lát benne fantáziát, és egy angol ösztöndíjat ajánl fel a fiatalembernek, aki feleséget és idős anyját hagyja hátra a matematika kedvéért. Ám ott szembe kell néznie azzal, hogy a származása miatt sokan lenézik. Meg kell értenie, hogy nem elegendő a tudományos karrierhez a képlet, azt be is kell bizonyítani és levezetni. Magában igyekszik mindent megoldani, pl. a vegetáriánus étrendet, a házassága problémáit, miközben egy háború is kitör, ami tovább nehezíti az életét.
A tudósokról viszonylag kevés film készül, bár az angolok azért eggyel-eggyel előállnak. Láttuk, hogyan készült az első számítógép Turing gondnoksága mellett, készült egy sorozatévad Einsteinnel a középpontban, volt Egy csodálatos elme is, ami Oscar esőt is hozott a készítőknek. Az ember, aki ismerte a végtelent is ezen az ösvényen halad.
A fenti példákkal ellentétben Ramanujan zsenialitását alig ismerték el, nagyon le akarták söpörni az asztalról a puszta származása miatt. (Vajon miért is nem ismerjük jobban a nevét? Turing és Hawking nevével mennyire más a helyzet…) Az indiai angol ellentét adja a film alapjait. Sajnáltam is, hogy ezt a témát mennyire oldalágon kezeli a film. Egy-egy konfliktusnál előhozzák, de a felszínnél mélyebbre nem mennek. Pedig lenne itt bőven miről mesélni: már eleve az nagyon durva, milyen különbség van az angol és az indiai életvitel között, Ramanujan a filmen mégis egyik percről a másikra átáll egy egészen más kultúrára.
Ha már a fájó pontokat keresem, az anya és a meny viszonya annyira szappanoperás, hogy azon kínomban fintorogtam. Nem tudom, ezt a szálat mennyire ihlette a valóság, de ebben a formában kiakasztó volt. Vajon a nő felfogta, hogy azzal, amit tett, csak halni hozta haza a fiát, aki elvileg mindennél fontosabb volt neki? Annyira megutáltam azt a vénasszonyt, hogy a végére komolyan hibáztattam volna mindenért. A kétszínűséget nagyon nem bírom, és az anya karaktere minden téren kétszínűen viselkedett a filmben.
A matematikai felfedezések önmagukban szárazak lennének, itt nem is igyekeztek azt a munkát elmagyarázni, amivel foglalkoztak a tudósok. Helyette Hardy professzor alakját mélyítették, és mutatták meg, mit tett hozzá az indiai fiatalemberrel való barátsága tudósként és emberként egyaránt.
Talán ez a barátság is sziruposabban lett ábrázolva a kelleténél, de volt létjogosultsága. A két kultúra különbsége, a két ember mássága ezen a kapcsolaton keresztül lett bemutatva. Azért, nem bírom megállni, annyira az elvont tudóst is sikerült megmutatni, hogy Hardy a teljes film alatt nem fedezi fel, hogy barátja vega, és szinte éhezik, míg ő pörköltet eszik.
A casting is alapos volt. Az angol színjátszás nagy öregjei közül többek is itt vannak és hozzák a tőlük megszokott profi szintet: Jeremy Irons, Toby Jones és Stephen Fry is. Dev Patel könnyeden hozza mellettük a megszeppent indiai fiatalt, aki azért beilleszkedik lassan.
Talán valami nagyobb tanulságot kellett volna levonnom, de nekem az maradt meg legjobban a filmből, hogy gyakran a jó szándék vezet a végzetbe – vagyis, az anya tehet mindenről!
Az ember, aki ismerte a végtelent - 5/3,5 korrekt film, de igazán magával sodorni nem tudott. A tragédiát jobban éreztem belőle.
