Keresztényi megváltós, futóversenyes, apa – lánya kapcsolatos.
John történelem tanár, egyben a középiskola kosárlabda csapatának az edzője is. Állami második lesz a csapata, de jövő évre minden készen áll, hogy bajnokok legyenek: az edzésterv, a játékosok, az ő évük lesz. Ám a várost eltartó gyár elköltözik, és a játékos szülei, velük a fiúk is költöznek. A kosárcsapatnak annyi. Az igazgatónő a 
futócsapat vezetését bízza a férfira, aki szerint a futás nem is sport, ráadásul egy versenyzője van, egy új, másodikos és asztmás lány, Hannah. A felesége és egy új ismerőse, a kórházban életéért küzdő, megvakult, egykori futó tereli vissza a helyes ösvényre. A keresztény értékek újrafelfedezése mellett arra is rájön, hogy Thomas Hannah apja, akiről a lány nagyanyja azt hazudta, hogy halott. Miközben Thomas segítségével Hannah egyre eredményesebb a versenyeken, apa és lánya is elkezdik rendezni kapcsolatuk a keresztény értékeket szem előtt tartva.
Nálunk nincs divatban, de az Államokban nagyon mennek a keresztény témájú filmek. Zenés, romantikus, most még egy keresztény sportfilmre is akadtam. Igaz, előre nem tudtam, hogy ez is a film témája lesz, de így volt.
Az alap egy ifjúsági sportfilm tipikus. Az edzőnek váltani kell, és egy reménytelennek tűnő sportolót és sportot kell megszeretnie. Ahogy lenni szokott, közelebb kerül a versenyzőjéhez és a sporthoz is, majd jönni kezdenek az eredmények is. A sport a terepfutás, de nem sokat tudtam meg belőle a filmből. Hannah fut, edzeni nem is igen mutatták, egy versenyről kaptunk normális kivonatot, az állami döntőről. Azért tiltakozik is az agyam, hogy a semmiből olyan eredményt ér el a lány, amilyet. Valamennyire látszik a fokozatos javulás, de az utolsó versenyen annyival jobban teljesít, mint korábban, hogy csodálom, nem vitték a bírók azonnal dopping tesztre a befutás után.
Ennyivel nem lenne jó sportfilm, de korrekt lehetne.
Magánéleti szinten Hannah és Thomas problémája tölti ki a filmet. Elég komoly dráma lehetne abból, hogy Thomas hogyan hagyta el a csecsemő lányát, de itt könnyen jön a bocsánat és a családegyesítés. Vagyis, drámának rosszabb a film, mint sportfilmek.
Ahogy pedig mér fentebb írtam, ez keresztény propagandafilm is. Hannah imádkozik egyet, olvas pár oldalt a Bibliából, és máris fejlődik a jelleme és a sporteredményei is. Alapvetően nem lenne bajom a keresztény eszmék filmbe tételével, de itt már röhejes, ahogy erőltetik a témát. Ha feleseznénk, ahányszor ebben a filmben imádkoznak… Mindenki! A film végére John is annyira a vallás embere lesz, hogy azt már rossz volt látni.
Pozitív értékeket hangsúlyoznak, mint a megbocsátás és az Istennek tetsző élet, de az egész téma annyira uralni kezdi a filmet, hogy elveszti az egyéb jóságait. Se a sport, se az apa – lánya békülés, se John családi élete, semmi nem olyan fontos, mint az Úrnak megköszönni mindent, és csoportosan imádkozni. Sok, ez a baj.
Bevételi adatokat nem láttam, de nem lep meg, hogy eddig nem is hallottam erről a filmről. A keresztény tematika túlnyomásával filmként kevésbé élvezhetővé teszik. A jellemfejlődések mesebeliek, és még ismert színész sem akad benne.
Egyszer, pláne így karácsony körül nézhető, de nem lesz újranézős.
Nincs akadály - 5/3 kevés sport, kevés dráma, cserébe rengeteg keresztény térítés. Nagyon szájbarágós.
