Nyomozós, családi titkos, angol hangulatú.
Harlan Thrombey a semmiből épített milliós vagyont, és lett a világ egyik legsikeresebb krimi szerzője. A 85. születésnapja másnapján azonban holtan találják – átvágott torokkal. A rendőrség öngyilkosságnak nyilvánítaná az esetet, de jelentkezik egy híres detektív, Benoit Blanc, aki még elbeszélgetne a családtagokkal. A rendőrség megszervezi, újabb kihallgatást tartanak, külön beszélgetnek a családtagokkal, amibe a magánnyomozó is bekapcsolódik. Hamar leleplez több hazugságot is, és kiderül, szinte mindenkinek lett volna indoka meggyilkolni a férfit. Van, akinek elvette volna a havi apanázsát, másnak leleplezte volna a viszonyát a házastársa előtt. Újabb fordulat következik, amikor a végrendeletet is felolvassák – a teljes család ledöbben az örökös nevének hallatán. Blanc a gyilkos nyomában jár, míg végül minden rejtélyre fény nem derül.
Nem Agatha Christie írta az alapját, de akár el is lehetne hinni, hogy a krimi királynője volt az ötletgazda. Sok-sok részletben követi az angolszász krimi hagyományait a film, miközben vannak trükkjei is, amivel mégis friss és szórakoztató tud lenni.
Látszólag egy zárt szoba rejtéllyel indulunk, és érkezik a külföldi mesterdetektív is, aki nekilát az ügy megoldásának. A helyszín egy vidéki, nemesi kúria. A családnak is megvan az elit, sznob külleme – Agatha sem a mindennapi polgárokról mesélt. Eddig ez szépen illeszkedik az angolszász krimik közé.
De! Van egy nagy csavar benne. Viszonylag a film elején megtudjuk, mi történt igazából azon az éjjelen, és egyszerre láthatjuk a nyomozás és a nyomok eltűntetését. Nyíltak lesznek a játszmák, de e történet mögött is van egy másik. Fordít egyet a megszokott klisén, hogy aztán a végére visszatérjenek az ilyen krimik tipikus végéhez. A nagy leleplezés – meg itt is egy trükk, amit már szinte vártunk is.
Látványra sem lehet semmi panasz. Annak ellenére, hogy egészen kortársnak tűnik, hangulatában hozza egy kosztümös krimi színeit és ízeit. Szép a ház, jók a kosztümök, és napjainkban járunk. De annyira a történet a lényeg, hogy ugyanígy működne ez a történet évtizedekkel később vagy akár korábban is, mert az ember itt a lényeg, nem a technika.
Nem mondanám kifejezetten humorosnak, de azért a fekete komédiák hangulatából is van benne egy kevés. Drámának egy percre se érződött, szórakoztató és kellemes hangulata van a gyilkos téma ellenére. Végre akadt egy film is, amiben nem undorítóan használták a hányást és tényleg funkciót adtak neki.
Kihagyhatatlan a szereplőgárda méltatása is. Itt még az alig 2-3 mondatot kapó kis mellékszereplők is olyan színészek, akik ismerősek lesznek legalább egy sikerfilmből vagy sorozatból. Sztárparádé, ami azért krimiben nem olyan gyakori. Meg is hálálják a színészek a bizalmat, nem is tudom, kit kellene kiemelnem. Daniel Craig nagyon stílusos, Ana de Armas talán nem is volt még ilyen szerethető. Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis, Toni Collette, de választhatnék másokat is. Jól megírt karaktereket kaptak, amiből mindenki ki is hozta, ami benne volt. Talán annak nem örültem, hogy pont az a gyilkos, aki, de féltem tőle, hogy ő lesz.
Ha valamit hiányolhatok belőle, az a tanulság. Belemagyarázni lehetne valamit, de semmi kedvem hozzá. Ez egy intelligens, szórakoztató film, aminek nem is célja, hogy bármilyen tanulságot levonjak belőle. Kereshetjük a nyomokat és a csavart, biztos van, amire rá is lehet jönni, de tartogatnak a készítők meglepetést a végéig. Különben imádtam, hogy minden kis gesztusnak meg van a jelentősége, csak ki kell várni, hogy kiderüljön, mi az.
Kellemes krimi volt ez a film, amiben egyszerre volt meg a hagyományok tisztelete és mégis próbálkozott valami újjal is, és érdekes maradt a végéig.
Tőrbe ejtve - 5/4,5 klasszikus hagyományokat követő krimi, csavarral, remek szereposztással. Christie-fun!
