Apósjelöltnek bizonyítós, lánykérős, vidéki kalandos.
Irina rendszeresen felkerekedik, és ellátogat egy olyan pontjára a világnak, ahol még nem járt. A legutóbbi kirándulás helyszíne Kína volt, ahol belebotlott egy helyi fiatalemberbe is. Peng volt a nyaralás alatti románca, majd a lány hazarepült Moszkvába. Ez az egy hét is elég volt Pengnek, hogy tudja, neki Irina az igazi. Megtanuloroszul, közli a szüleivel, hogy elmegy lánykérőbe, majd felül egy Moszkvába tartó gépre. Irina ugyan először csak mosolyog a lánykérésen, hiszen alig egy hetet töltöttek együtt, de Peng rajongása és az, hogy ide is eljött érte, elég bizonyíték neki. Ám a nagy próba még hátravan: hazavinni a vőlegényt és bemutatni leendő apósának. Anatolij egyedül nevelte a lányát, és szerinte senki nem elég jó hozzá. Eddig minden barátját elüldözte, ezt tervezi a legújabb jelölttel is. Peng azonban túlél medvevadászatot és ivászatot is, csak megkapja a lányt.
Egyre több orosz film kerül ki nyugatra is. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy vesznek egy amerikai blockbuster sablont, azt egy nagyon kicsit oroszosra alakítják, és így készítik a filmjeiket. Már fejlődnek, vannak jó filmjeik is, de mintha az amerikai filmmonstrumok mostohatesóit néznénk a bálon, ahol Hamupipőke tündököl.
Ez igaz erre a filmre is. Abba inkább nem mennék bele, mennyire értelmes címet adtak neki már megint. Az orosz ara ára – értem, nyelvi humor akar lenni, valahol mélyen legalább a próbálkozást értékelem, de ennél több jót nem tudok mondani róla. Maradjunk is inkább a filmnél!
A film annak az amerikai filmnek a sablonját követi, amikor a túlféltett apa kicsi lánya hazahozza a vőlegényt, aki az apósjelöltnek nagyon nem tetszik. Mivel az orosz – kínai vonalat is beletették, még ennél is lehet kicsit jobban szűkíteni: amikor a fehér lány fekete baráttal állít haza zsáner. (Bár már ezen is fordítottak, láttunk már olyat is, hogy a fehér fiún akad ki a származására és rasszára büszke fekete apa.)
Igaz, az oroszok nem mentek el annyira a rasszizmus irányába, mint egy-egy amerikai film. Minimális problémát jelent a környezetnek és az apának, hogy Peng kínai. Annyira nem képes elfogadni, hogy a lánya felnőtt, és más férfi is van az életében rajta kívül, hogy francia, német, de akár orosz vőlegényen is ugyanennyire kiakadt volna. Minimálisra vették az olyan poénokat is, ami a kínaiakra vonatkozik. Azt a visszatérő elemet leszámítva, hogy a kínai gyártmányú autó mindig bedöglik, mert a kínaiak pocsék dolgokat gyártanak, már a film elején felhagynak a rasszos poénokkal. Ezt mondjuk nem bántam, nem szeretem az ilyen humort.
A baj az, hogy más se nagyon van benne. Ahhoz képest, milyen elrettentéseket láttunk más filmekben, vagy mennyire extrém vőlegény jelölteket – egy kretént James Franco is bevállalt nem is olyan régen –, itt nagyon egyszerű dolgokat talál ki Anatolij. Forró gőzfürdő. Vodka ivászat versenyszerűen. Medvevadászat. Nem is csodálom, hogy amíg nem kezd el kiakadni és őszintén beolvasni a srácnak, Peng fel sem ismeri, hogy Anatolij nem boldog velük együtt.
Talán az is volt a bajom a filmmel, hogy idegesített a karakter. Peng annyira ártatlan, hogy az már beteges. Naiv. Álmodozó. Reálisan nézve életképtelen a mai világban. Itt ugyan összejön neki a nő, de ha továbbgondolom a sztorit, már nem tudom, mihez kezd. De nem is akarok belegondolni, ez egy romantikus komédia, aminek nem célja, hogy a főszereplő jövőbeli élet- és munkakörülményein merengjek. Irina és Anatolij karaktere is sablonos, csak egy-egy klisét töltenek meg minimális tartalommal. Túlféltő apa, csinos és karakán lány. Ennyi.
Kinézetre hozza, amit egy komédiától vár az ember, de semmi különös.
A legjellemzőbb vonása, hogy átlagos. Nem szörnyű film, de nem is jó. Csak elmegy.
Az orosz ara ára - 5/3 átlag romantikus komédia: az orosz megfelelője a fehér lány fekete vőlegény amerikainak.
