Minden napra egy film

Minden napra egy film

Velence vár

2020. február 07. - BBerni86

Nyaralós, kamaszos, őrült családos.

Emile minél jobban igyekszik rejteni a családját osztálytársai és a szeretett lány, Pauline elől. Nem elég, hogy szegények, lakókocsiban laknak, még a viselkedésük is őrült. Emile haját például egészen kiskorától szőkítik, mert szerintük az áll jól neki. A kamaszra végre elkezd felfigyelni Pauline, és meghívja a velencei zenei fellépésére is. A 2_7velence_var.jpgcsalád azonban keresztbe húzza a fiú számításait: nem vonatjegyet vesznek neki, hanem bepakolnak a lakókocsiba, és a fiú bátyját is felszedve út közben nekivágnak az útnak Velence felé. Közben próbálkoznak telekocsi futással, illegális szabadtéri kempinggel, belekeverednek egy motor elrablásába, és feltűnik egy lány is. Emile egy-egy ponton már a haját tépné ki, de az út végére felismeri, hogy őrült ugyan a családja, de mi mindenre készek érte.

Félig morgok, félig mosolygok. Ennek a filmnek sikerült egyszerre jobb kedvre derítenie és húzni az idegeim. Még nem is tudtam eldönteni, melyik érzés az erősebb – bár igyekszem pozitívan szemlélni ma a dolgokat, így hajlok a plusz felé a mínusz ellenében.

A történet alapja egy filmes toposz: a család nyaralni indul. Mivel a szülők különcök, így természetesen sok nem várt kaland belefér egy francia-olasz hétvégi útba. Kezdve azzal, hogy a teletömött kocsiba hogyan akarnak egy fizető utast is belenyomni. Az apával, aki a legbénább dalt hajlandó csak lejátszani, és még énekel is a magnóval. Az anya, akinek 15 éve fóbiája van a kamionoktól, így rendszeresen meg kell állniuk, hogy kihányhassa magát az úton látott kamionok okozta sokktól. A béna szállások, az egyéni őrületek sora az egész filmet végig kíséri.

De családi film, így természetesen a pozitív hang lesz a film végére a meghatározó. Ahol szeretet van, mit számít egy kis őrület? Igaz, Emile is fejlődik a film során. Az elején passzív elszenvedője a szülei hóbortjainak, még csak kifejezni sem próbálja, mivel mi a baja. A végére már elmondja, kész változtatni a dolgokon és a szülők sok mindenben alkalmazkodnak is. Hiszen: a szeretet a döntő, és ők szeretik a fiukat. Azért is jár a pont, hogy ezt sikerült úgy megcsinálni, hogy nem lett nyálas vagy szentimentális a végeredmény.

Ami viszont nem nőtt a szívemhez: a film humora. Kevés olyan volt benne, amin tényleg tudtam szórakozni. A legtöbb poénnak szánt esemény inkább a morgó felem hozta elő. Eleve, nem tartom viccesnek, amikor valaki enged a hányingernek, amit itt Annie elég sűrűn megtesz. Bár, legalább nem azt mutatják totálban, ahogy kijön, aminek ki kell, hanem a kukára boruló nő alakját.

A karakterek komédiához illően felerősített karikatúrák. Egy-egy szereplőnek kevés jellemvonása van, az viszont meghatározza a teljes karaktert. Nincsenek árnyalt jellemek sem, alapvetően a maga módján mindenki pozitív ebben a filmben – Pauline apja a kivétel, de ő sem rossz ember, csak más az érték- és szempontrendszere, mint a többi szereplőnek.

Közismert színészt nem sikerült felfedeznem ebben a filmben. Igaz, nem is hiányzott. A karakterét hozza mindenki korrekten, ha egy-egy mellékszereplő elég jelentéktelenre is sikerült. Mint Fabrice, Emile bátyja, de mivel magáról a fiúról se tudunk meg sokat, nem tudom, mivel tudta volna hitelesebbé tenni a színész. A legerősebb figura a családapa, és Poelvoorde még szerethetővé is teszi az életvidám, bohó karaktert. (Őt azért láttam már más filmen is, legutóbb a Raoul Taburin címszerepében, de benne volt a Szabadúszókban is.) Még akkor is, ha különben ő tipikusan az a figura itt, aki az agyamra szokott menni.

A filmben még érdemes a helyszíneket is figyelni, főleg, amikor már velencei helyszíneken járnak a szereplők. A gondolázás hangulatos lett, és nem csak a turistalátványosságok vannak.

A súlytalan francia komédiák közé tartozik, de azért nem fájt megnézni sem.

 

Velence vár - 5/3,5 idegesítő és mégis van benne valami aranyos is. A helyszín szép, a történet elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=D2xZ-v5pzLo

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr4115462908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása