Párkapcsolatos, életet kitöltős, mindennapos.
Gloria pár éve elvált, most egyedülálló idősödő asszony. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy az életét igyekezzen megtölteni élményekkel, ha néha magányos is. Igyekszik foglalkozni a gyerekeivel, akiknek szintén megvan a maga baja. Eljár táncolni, és egyik este egy megnyerő férfiba botlik bele. Egyéjszakás kalandnak indul, de Arnold újra jelentkezik és randevút kér az asszonytól. A férfinak ugyan megvannak a maga démonai: katona 
volt, sötét emlékek kísértik. A válása ellenére sem tud szabadulni a volt feleségétől, és két felnőtt lánya is az apjukra támaszkodik, annak minden idejére és energiájára számot tartva. Gloria nagyon igyekszik Arnold életének fontos és szerves része lenni, de amikor azt tapasztalja, hogy a férfi nem nyílik meg neki és rendszeresen cserben hagyja, elgondolkodik a folytatáson.
Sejtettem, hogy nem romantikus vígjáték lesz ez a film. De arra nem voltam készen, hogy egy keserédes melodrámát nézzek. A témája, a cselekménye, a benne felvázolt konfliktusok annyira távol állnak tőlem, hogy ha objektíven tudnám nézni, látnám azt is, mi benne a jó, de így csak azt éreztem, hogy nem nekem való. Nem is értem, miért nézem végig.
Persze, tudom miért. Ha elkezdek egy filmet, végignézem, ha másért nem is, de elmondhassam, hogy láttam és nem tetszett. Így most ki is írom: láttam a Gloria Bell című filmet és nem tetszett.
Nem lehet romantikus filmként nézni. Ugyan benne van, hogy Arnold és Gloria kapcsolata hogyan születik, fejlődik és viharzik, de ez nem egy könnyed szerelmes film. Mindkét fél idős ember, és máshogy állnak egymáshoz, a kapcsolatukhoz, mint egy sokkal fiatalabb páros. Mindketten kötöttségeket hoznak magukkal a múltjukból, amelyeket nem tudnak és nem is akarnak elvágni. A házastárstól el lehet válni, de a közös gyerekektől nem. Ugyan Arnold esetében hangsúlyozottan előkerül, hogy túl közel maradt, de ott volt a mélyben más gond is bőven. Bennem fel is merült, hogy igazából Arnold nem is vált el, csak azt mondja. Hiszen Gloria nem kezdene egy nős emberrel. Erre ugyan nem kapunk választ a filmből.
Ami probléma is volt nálam. Miért csinálta a férfi, amit? Nagyon durva húzásai vannak a nővel szemben – amikor Gloria igyekszik beengedni az életébe, és a családjába is bevinni, a párja rendszeresen és szó szerint faképnél hagyja. Ám azt nem tudjuk meg, miért.
Gloria hoz is majd egy döntést magukról, ami az ésszerű és az egyetlen lehetséges lépés a helyzetében. Csak azt csodáltam, hogy nem lépte már meg sokkal korábban a cselekmény során – Arnold rászolgált már korábban is.
De a filmben ott van az is, hogy egy idősödő nőnek mennyire nehéz egyedül, hiába akarja értelmesen kitölteni az idejét. Ahogy a gyerekeinek akar segíteni, az már olyan, mintha rájuk erőszakolná magát. Pedig a fiára rá is férne, hogy a hóna alá nyúljon, mert ott aztán van olyan elbaltázott szerelmi történet a háttérben… Járhat szórakozni, lehet macskája, de érezni, hogy a látszat ellenére nem teljes így az élete.
Gloria problémája és az életszakasza annyira távol áll tőlem, hogy hiába érzem a drámát a filmen, Julianne Moore hiába játssza bevállalósan és nagy kifejező erővel a szerepet, nem tudott lekötni. Konkrétan unatkoztam rajta, és nem érintettek meg az asszony problémai. A film végén is azon gondolkodtam, mit kellene érzésben hoznia. Felszabadulást, bánatot és örömet egyszerre? Vagy valami egészen mást?
Mivel ez jórészt kapcsolati és karakterdráma, látványelemre nem kell benne számítani. Nem is lesz benne. A színészek hozzák, amit kell. Moore remek és jó karban is van. Cera nagyon hitelesen szerencsétlen. Turturro titokzatos végig, bár ez a karakteréből is erősen fakad.
Talán évekkel idősebben többet mond ez a film, most azonban nem tudok mit kezdeni vele.
Gloria Bell - 5/2 Moore remek színésznő, de ebben a történetben nem találtam semmit, ami az enyém.
