Ijesztős, szellemes, halálos, démonos.
A fiatal özvegy és anyósa együtt élnek, ápolják az elhunyt fiatalember emlékét. A fiatal nőt rendszeres támadások érik az otthonukban, de hiába próbál segítséget kérni az anyósától, ő mintha direkt vak lenne az eseményekre – míg szinte túl késő nem lesz. (Legacy) Egy bevándorló dada élet-halál bújócskában igyekszik védelmezni a gondjaira bízott autista kislányt – a helytállásáért azonban nem jutalmat kap. (Hide) Az otthona elvesztése után az idős asszonyt fia és családja fogadja be. A nő egyre inkább meg van róla győződve, hogy az unokájában egy démon lakozik, de a fia és menye nem hallgatnak rá. (Only Child) Nala a testébe ültetett számítógépes eszközökkel akar fejlődni. Ám az egyik eszköz olyan világra nyitja rá a szemét, amit már nem képes elviselni. (Singularity)
Két kulcsszó jut eszembe a sorozatról: rövid és horror.
Az elsőt könnyebb megfogni: a teljes évad mindössze 10 részből áll, ráadásul egy-egy epizód alig 20-30 perces. Közelebb áll a 20 perchez, mint a fél órához. Vagyis, alig több mint 3 óra alatt a teljes sorozatot meg lehet nézni. Ha gúnyos akarok lenni, megállapítom, hogy Az írt tovább tartott végigülni. Kifejezetten jól működik egy-egy rész valami gyors tevékenység mellé, én előszeretettel néztem ezt a sorozatot vacsora mellett. Mire egy rész lement, kész voltam az étkezéssel is.
A horrorban a változatosság jellemezte a sorozatot. Minden rész egy külön történet, semmi tartalmi összefüggés a korábbiakkal. Más-más zsánert is képviseltek. Így lehet, hogy az egyik részben egy szellem okoz gondokat, másban egy kamaszlány rendez gyilkos videókat, megint másban egy démon által megszállt kiskölyök terrorizálja a családot. Egyik sem sima hentelés, de a horroron belül változatos tudott lenni.
Ami viszont közös: a szerkezet. Elsőre nagyon ötletesnek találtam, az alapötletet még most is annak látom. Minden rész egy mondattal indul. Például: az unokám szélesen rám mosolygott. Majd megnézzük a 20-25 perces részt, amiben szerepel ez a motívum. Csak éppen minden részben van egy csavar, ami horrorrá fogja tenni a mondatunkat. Lesz halál, szenvedés, némelyik történet tragikusan, mások a jó karakterek győzelmével végződnek (szerintem azokból volt kevesebb, itt inkább a gyilkosoknak terem a babér). Majd zárásként kapunk egy újabb mondatot, amivel máris hátborzongatóvá válik az első is. Meg sem rezdült, miközben végignézte a halálomat.
A gond az, hogy a részek hiába mások, más cselekménnyel és szereplőkkel, a mögöttük levő logika megegyezik. A szimpatikusnak hitt karakter lesz a báránybőrbe bújt farkas. Mindegyik olyan, mint egy csalimese. Amint ráérzünk, hogy milyen rendszerben forgatják ki a történeteket, elvész a meglepetés. Mert már tudni fogjuk, hogy nem az ijesztő küllemű stoppostól kell tartani, hanem a jól szituált fiatal nőtől, aki hajlandó egy fuvarra elvinni. Még így is akad benne kisebb-nagyobb meglepetés, de sokkal élvezetesebb, ha szüneteket is tartunk, és nem engedjük az agyunkat teljesen ráállni a sorozat logikájára.
Kivitelezésre korrekt. Nem CGI és nem jump scream ijesztéssel van tele, a fordulat okozza mindig a sokkot. De amikor valamit mutatni kell, pl. a démont a szemekben, egy olcsó, de hatásos megoldással elő tudtak rukkolni a készítők.
A 10 rész alatt ismerős arcokra is lehet bukkanni, de természetesen nem sztárokra – ez nem sztárcsatorna nagy költségvetésű produkciója. Pl. fel lehet ismerni a True Blood egyik állandó, de mellékszereplőjét – nem Skarsgard szintű, természetesen.
Összességében egy változatos, dinamikus, de azonos logikára épülő részekből álló sorozat, ami jópofa kikapcsolódás lehet a horrort szerető sorozatnézőknek.
Two Sentence Horror Stories - 5/4 jó az alapötlet, kliséket is ügyesen variál. De egyhuzamban nézve kiszámíthatóvá válik.
