Barátkozós, rablások után nyomozós, házi állatos.
Cicó egy elkényeztetett macska, akinek még a házból sem szabad kimennie. Saját szobája is van, és a gazdája még a sütit is ágyba viszi neki. Kedvére nézheti a kedvenc sorozatát, ami egy krimi, és amely miatt Cicó is arról álmodozik, hogy egy napon híres nyomozó lesz belőle. Amikor a gazdi bátyja egy sérülés miatt hozzájuk költözik, Cicó észreveszi, hogy valami nem stimmel a férfival. Ő be is vallja: titkos ügynök, aki a környéken garázdálkodó rablókat akarja kézre keríteni. Cicó lehetne a munkatársa. Valójában azonban csak meg akar szabadulni a 
macskától, hiszen ő az igazi mestertolvaj. Egy baleset miatt azonban Cicó nem a Sarkvidéken, hanem a vidéken találja magát. Itt gyorsan barátságot köt egy szökött házőrzővel, egy a tyúkok elől menekülő kakassal és egy furcsa zebrával. A többség csak menekülni akarna innen, de Cicó ráveszi őket, hogy nyomozzanak és szerezzenek megbecsülést maguknak.
Gyurma alapból készült mesék – mindig igyekszem nyitottan állni hozzájuk, de alapvetően jobban szeretem a rajzoltat illetve az animációkat. Ez most talán a zsánert lekicsinylően hangzik, mert már olvastam éppen eleget arról, mennyi munka van egy gyurma film létrehozásában, de egyszerűen negyed olyan szép nincs, mint egy más típusú mese.
A Beépített cicóval is az volt az egyik legnagyobb bajom, hogy gyurmamese. Rémesen néznek ki a figurák, nincs benne egy sem, ami aranyos vagy szemnek kellemes lenne. Különösen fájtak a szereplők szemei. Azok a kidülledt gömböcök… meséket csinálnak így gyurmából, de lehet, hogy horrornak is működne. Alapból olyan ijesztők és furcsák ezek a lények, hogy beleférnének abba a zsánerbe is.
Kettes gond: maga a főhős, a cicó. Már ott felhúztam a szemöldököm, hogy Cicó a neve. Ez olyan, mintha a kutyámnak Kutyi lenne a neve. Az eredetiben nem is ez volt, hanem a Marnie. Miért nem lehetett Marnie, a cica? Sokkal emészthetőbb lenne. De ha már nem akartak idegen nevet adni neki, a Cirmos vagy a Cili is megtette volna, csak ne a Cicó! Arról nem is beszélve, hogy Rosalinde a sütire rendszeresen kirakja a macska nevének kezdőbetűjét. Ami az M. Miközben itt Cicó a neve. Akkor már inkább Macsek…
De a nevén túl se volt nekem szimpatikus a macska. Jóindulatú, de ostoba. Mivel ez egy mese, abba nem megyek bele, hogy mennyire emberszerűek lettek itt az állatok. Gyerekmese, lehetnek ilyenek. De a Cicó idegesítő, okoskodó és annyira az agyamra ment, hogy komolyan örültem, amikor betették a menhelyre. Az ottani vizes ágyon még mosolyogni is tudtam. Igen, ez a mese kihozta belőlem, hogy a gonoszoknak drukkoljak.
Az emberek nagyja ostoba és fárasztó. Akkora parasztok vannak benne a legnagyobb részben – mégis, kinek szánták ezt a mesét? A stílusos, remek kütyükkel felszerelt mestertolvaj helyett ki tud a parasztnak drukkolni, aki imádja a csirkéit? (Tudom, én rühellem a tyúkokat, de ha a nyulait imádná, akkor se lenne szimpatikusabb.)
Legalább az állatok nevében volt valami humor, ha nem is a macskáéban. Elvis, a kutya. Ez meg is tetszett. Eggbert, a kakas. A baromfiakat rühellem, de ebben volt ötlet. Azt külön díjaztam, hogy meg sem próbálták magyarra áttenni. A Tojbert vagy valami hasonló kegyetlen lett volna…
A történetről az egyetlen pozitív, amit el tudok mondani, hogy mozgalmas. Mozgásban vannak a szereplők, és kisebb-nagyobb kalandjaik vannak végig. De különben buta egy mese, aminek a humora se működött nálam. Talán kisebbeknek elmegy, de szerintem ez a grafika még nekik is elveszi tőle a kedvüket.
Nem tudom, kinek ajánlanám. Még a kicsiknek is annyival jobb meséket csinálnak, hogy kár erre vesztegetni az idejüket. Ez egy rossz mese volt.
Beépített cicó - 5/1,5 cicó annyira irritált, hogy a mese rosszainak kezdtem drukkolni. Gyenge sztori és képek.
