Új életet kezdős, elefántokat mentős, szerelembe esős.
Kate élete újabb fordulóponthoz érkezik: a fia egyetemre megy, kettesben maradnak komoly üzletember férjével. A nő a házassági évfordulójukra, egyben a kapcsolatuk felrázására afrikai szafarival lepi meg a férfit. Ám ő lesz az, aki meglepődik. Drew bejelenti, rég nem szerelem tartja össze őket, már Luke is kirepült, ideje elválniuk. A keserű Kate egyedül indul neki Afrikának. Nem túl boldog tőle, hogy éppen az a férfi az idegenvezetője, aki már első este
felidegesítette a hotel bárjában. Ám amikor az utat meg kell szakítani, hogy egy megárvult kiselefántot megmentsenek, a nő már egészen máshogy viselkedik. Az egykori állatorvos, máig nagy állatbolond az elefánttal tart, és nem is tér vissza a hotelbe. Jobban érzi magát az elefántokat mentő menhelyen. Derekkel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de van jövő számukra? Kate élete New Yorkban zajlik.
A Netflix tele van romantikus, limonádé filmekkel anyám nagy örömére. A karácsonyi filmekből már elegen van rajta, de még így is van választék szerelmes történetekből. Ilyen a Karácsony a vadonban is, ami a címével ellentétben azért nem karácsonyi film.
A történet egyszerű és lineárisan elbeszélt. Kate élete New Yorkban nem vezet már semerre, elindul Afrikába, ahol mindent megtalál, ami eddig hiányzott neki. Olyan munkát, ami már nem is munka, hanem hivatás és rajongás tárgya. Egy férfit, aki szereti is, nem csak mellette van. Igazából annyi csak a film konfliktusa, hogy mindezt mikor ismeri fel a nő, és dönt úgy, hogy itt fogja újrakezdeni, nem csak kitérő lesz neki Afrika.
A romantikus része a filmnek annyira kiszámítható, hogy sok szót nem is akarok rá vesztegetni. Már az első találkozáskor pontosan lehetett tudni, hogy Derek és Kate egymásnak vannak teremtve. Azt azonban tudtam értékelni, hogy mivel középkorú emberekről van szó, nem ugranak úgy fejest egy viszonyba vagy kapcsolatba, mint a New Adult történetek hősei. Amikor összejönnek, az két felnőtt felelős döntése és nem egy vonzalmon alapuló románc.
Amit viszont nagyon szerettem a filmen: az elefántokat. Néha kiszúrtam, mennyire mű a környezet, ami az elefántmentő parkot játszotta, de az elefántok végig tetszettek. Most erősen gondolkodom is rajta, hogy a kedvenc afrikai állatom ezen túl az elefánt lesz. Itt olyan kedves, játékos és helyes kicsi elefántok voltak, hogy máris kedvem lenne állatkertbe menni elefánt lesre – egy szavannai túrához azért gyáva is vagyok, meg Afrika meleg is nekem, az anyagiakról nem is beszélve… Most azonban a filmen kiélhettem magam.
Nem egy okos film, nem is nevezném jól sikerült komédiának. De egy kellemes limonádé, ami a rövid játékideje alatt le tudott kötni, és tetszett a kellemes hangulata. Hiába éli Kate élete válságát – jó, abba nem megyek bele, hogy a válását leszámítva minden mennyire rendbe van vele, és milyen lehetőségei vannak. Nálunk azért nem olyanok a viszonyok, hogy ilyen könnyen szafarira járhatnánk. Még azokban a részekben is, amikor a nő maga alatt van, és fájnak neki a történtek, van olyan elem, ami oldja a hangulatot, és egy percre sem fájdalmas a film hangneme. A legnagyobb tragédia benne, hogy az orvvadászok a csontjukért végeznek az elefántokkal, a kicsinyeket is pusztulásra ítélve. Szerencsére ezt nem látjuk a vásznon – az biztos megölné a hangulatot. De azt látjuk, hogy mentik ezeket az állatokat, ahogy gyógyulnak, és visszatérnek a vadonba.
Ez egy kifejezetten állatbarát film, amit jó volt nézni. Nagyon benne van az üzenet, hogy nem egyedüli lakói vagyunk a bolygónak, és felelősséggel tartozunk.
A szereposztás nem rossz, de nem az én korosztályom célozza. Rob Lowe, Kristin Davis is a nálam idősebbeknek lesz sorozatból ismerős. Korrektek, de itt nem volt nagyon játszótér.
Nem az én műfajom, de a limonádék között egy nézhetőbb darab. Talán az elefántok miatt…
Karácsony a vadonban - 5/3,5 giccses, kiszámítható cselekménnyel, de kedves film is egyben. Limonádé egy estére.
