Karácsonyi, szerződést megújítós, babavárós.
Amber számára jól alakulnak a dolgok: a férjével nagyon szerelmesek, és januárra várják az első közös gyermeküket. Mivel Richard az ország törvényeit is módosította már, nincs nyomás sem, hogy fiúk legyen. Ha hercegnő érkezik, az apját majd egy királynő fogja követni a trónon. Az egész ország várja a kicsit, akinek a szüleiért is rajonganak. Karácsonyra azonban még maradt egy feladat: meg kell újítani egy 400 éves békeszerződést. Az aláírás előtt azonban valaki ellopja a dokumentumot, ami kétszeresen is gondot okoz: ha újra kell tárgyalni a feltételeket, az országnak azonnal vissza kell fizetni egy milliárdos kölcsönt, ami csődbe vinné őket. Ezen felül egy középkori átok szállna a babára, amit a szülés előtt álló Amber nem akar kockáztatni. Karácsonykor így nyomoznak is egyet, miközben a másik királyi párban jó barátokra lelnek.
Ha van egy sikertörténeted, azt ne engedd el, még ha tönkre is kell tenned az eredeti alkotásodat! Ha nem is volt annyira eredeti és jó az első, akkor meg különösen ne sajnáld, hogy még inkább földbe tiprod a filmet! Mindegy az már neki, de az új részt majd megnézik páran és boldog lehetsz, meg kerestél is vele!
A királyi bébi pont olyan film, amire semmi szükség nem volt. A története lapos, karácsonyian édes és gyerekes, a karakterei egy mese szereplői is lehetnének. Illetve, bocsánat: tudok olyan mesét, ami ennél sokkal összetettebb és izgalmasabb jellemekkel dolgozott. Karácsonyi limonádé ez csak, amit lassan már annak is kár megnézni, aki valamelyik korábbi részt szerette.
De mi kell e karácsonyi limonádé receptjéhez?
Először is, ugyanazokat az alapanyagokat kell felhasználni, mint korábban. Vagyis, minden színészt vissza kell csábítani a karakteréhez, aki a korábbi részekben fontos karakter volt. Itt ezt a Netflix ki is pipálta – ennyiben rávernek az Én és a hercegem filmekre, melyek ugyanilyen felesleges folytatások, és amelyek az eredeti főszereplők érthető okokból nem is játszottak el.
Rose McIver szimpatikus nekem most is, de Amber már rém unalmas figura lett. Arról nem is beszélve, hogy mennyire idegesített, hogy egy 8 és fél hónapos terhes nőnek akkora a pocakja, mintha a 4. hónapban járna. Nagyon látszik is, hogy a színésznő ruháját csak kitömték. Még arra sem vették a fáradtságit, hogy megpróbáljon terhes nőt játszani. Ugyanúgy settenkedik, futkos a filmen, mint a korábbi részekben.
De vissza az összetevőkhöz: kell valami konfliktus, ami lehetőleg az ország sorsára is hatással van! Egyszerű, elő kell rángatni egy régi szerződést! Azt ugyan meg nem értem, hogy lesz egy kis közép-európai államnak ázsiai szomszédos országa a középkorban, de ez a legkevesebb! Kell egy idegen kultúra, hogy ázsiai színészek is legyenek a filmbe, és a kínai piacra is ki lehessen vinni. Pipa. Kit érdekel, hogy ez annyira buta megoldás, hogy lesz, aki sikítani tudna tőle?
Kell szerelem! Amber és Richard nagyon boldogok, őket békén kell hagyni! Néha csókolják meg egymást, fogják egymás kezét és pont. A megjavult Simon viszont készülhet a lánykérésre, miközben sokan még mindig őt tekintik rosszfiúnak. Egy ponton még a barátnője is. De semmi gond – megjavult Simon mindent megbocsát, és nagy sértés után is boldogan kéri meg a nő kezét! Legyen eljegyzés is a filmen! Naná.
Végül, hogy ne legyenek túl nagyok a költségek, az egészet le lehet forgatni ugyanabban a vidéki kastélyban, egy külső helyszínnel. Végül is, eddig is ennyit láttunk a királyságból.
Ha összerázzuk mindezt, ihatjuk is a filmet. Csak senki torkán ne akadjon!
Egy herceg karácsonyra 3. A királyi bébi - 5/1,5 McIver szimpatikus, korrekt a kivitelezés, de egy tévés románcnak is béna ez a sztori.