Jakuzás, merényletes, családi titkos.
Takeshi Kovacs ezúttal a jakuza megbízásában nyomoz – cserébe a nagyfőnök biztosítja, hogy többé ne hajszolják tovább az emberei a küldöttet. Annak idején a jakuza egyik ágát az öccse örökölte az apjuktól. A fivér eltűnt, és a klánban egy sajátos szertartáson öröklődik a hatalom. A nagyfőnök érzi, hogy valami nem stimmel, és a helyszínre küldi Kovácsot. Ő Ken álcájában megmenti a jakuza tetováló mesterét, aki egy Holly nevű kamaszlány. Egy rendőrrel ő viszi be a jakuza főhadiszállására a két harcot. Szüksége is van az állandó testőrségre: különleges nindzsa harcosok járnak a nyomában, és akarnak végezni vele, mielőtt az öröklési szertartás megtörténhetne. Kovacs egyre közelebb jut a megoldáshoz, és ezzel együtt egyre többek célpontjává is válnak. Nem sejti, hogy a mellette küzdő rendőr sem az, akinek látszik: hiába, a burkolás lehetővé teszi, hogy az emberek elrejtsék igazi személyazonosságukat.
Lehet, hogy jót tett ennek a világnak, hogy egyetlen filmnyire nyomták össze a cselekményt? A sorozat a hosszabb játékidő miatt néha mintha nagyon bonyolulttá válna, és belefájdul a fejem a világába. Ki-kicsoda igazából, miért és hogyan váltanak testet, meg a hasonlók. Itt nincsen túlbonyolítva a történet, ha van is utalás egy másik szálra – Takeshi és a húga – egy történetet visz végig és követhető marad végig.
Azt nem tudom hibának felróni, hogy ki lehetett találni, mi lesz a csavar. Amikor már mutatja az animáció, elég hamar is, és Holly pontosan tudja, ki akarja megölni, a világ ismeretében könnyű rájönni, mit akar elkerülni a karakter. Nem is lepődtem meg, ezt vártam.
Inkább azon bosszankodtam, hogy megint a kommunikáció hiánya miatt kell a szereplőknek plusz köröket futnia, és a kelleténél jóval több harcban részt venni. Tulajdonképpen a merénylő és Holly a csapattal ugyanazt akarja – ha nem rájuk küldi az a bizonyos a nindzsákat, hanem szövetkeznek, egész más lehetett volna a végeredmény.
Igaz, akkor kevesebb lett volna a látványos akció. Hiszen a film egyik nagy ütőereje, hogy mennyire komolyan vették a harci jeleneteket. Amikor lövik a nindzsákat, az elég snassz, de amikor előkerülnek a kardok és a harcművészet… az már tetszett. A legjobb és legszebb pillanatai itt vannak a résznek, és nem a vér kiömlésére gondolok. Talán furcsa, de amit pl. legszebbnek találtam, amikor a nindzsák vonulnak és a piros ruhájuk leköveti a mozgásuk, ahogy a derék alatti résznél szinte érzem, ahogy a légmozgás és a mozgásuk lendülete mozgatja. Azért gondolom, hogy a srácoknak nem ezen akad meg a szeme… Az akciójelenetek olyan szinten vannak, mint egy sikerültebb Tekken átkötő videói.
Igen, a karakterekben ott az anime hatás, nem véletlenül. Ez nem a regények alapján készült, hanem az univerzumba tartozó egyéb képregény alapján. De nem annyira anime közeli, hogy ne élvezhesse az, aki az anime-ot nem, de az Altered Carbon világot szereti.
Az akciók és a kisebb mértékű nyomozás mellett a szereplőket is igyekeztek kissé árnyalni. Nem vitték túlzásba, de az előzmények ismeretében ennyi pont elég is. Ahogy Takeshi képtelen hátat fordítani egy segítségre szorulónak, hiába tűnik hidegvérű bérgyilkosnak elsőre. Ahogy a család még akkor is jelent valamit, ha olyan fogalmak vannak már a mindennapokban, mint a tényleges halál és a burkolás.
Minél inkább arra akarok kilyukadni, hogy ezt a részt külön filmként is lehet élvezni, amihez nem kellett látni a sorozat 2. évadát, azért nem tudom letagadni, hogy magának a világnak és sajátosságainak az ismerete kell hozzá. Ahhoz, hogy a mutatott jövőt értsük, nem árt tudni, mi pl. a Valós halál.
Kellemesen meglepődtem, a történet és a grafika és korrekt. Lassan nekikezdek a 2. évadnak.
Altered Carbon – Új burokban - 5/4 grafikában erős, jól használja az univerzum szabályait, és meglepően brutális is.
