Halálos játszmás, életet megváltoztató, túlélésért küzdő.
Van egy sziget, ahova nem lehet csak úgy eljutni. Nyerni kell oda egy belépőt. Mit kínálnak? Bármit. A legtitkosabb álmod is valóra váltják, csak áruld el, mi az! Újabb nyertesek érkeznek a trópusi paradicsomba, és a hely gondnoka fel is teszi a kérdést: mi a szíved vágya? Gwen bánja, hogy évekkel korábban nemet mondott a 
szerelme házassági ajánlatára és nem alapított vele családot. Patrick katona akar lenni, ami nem lett, mert az anyja féltette. Brax és JD egy hatalmasat akarnak bulizni, ahol minden az övék és mindent szabad. Melanie meg akar fizetni a lánynak, aki a középiskolában pokollá tette az életét. A szigetnek csak egy szabálya van: ha elkezdted az álmot, végig kell csinálni, bármi is történik. Túl későn döbbennek rá, hogy mibe csöppentek bele: Melanie halálra kellene, hogy kínozza az elrabolt egykori nemezisét. A buli helyszíne egy drogbáró villája volt, akinek az ellenségei lecsapnak az új tulajra. Patrick egy olyan küldetésen találja magát, melyről tudja, hogy öngyilkos küldetés. A sziget az életüket akarja: hogy játsszák ki és maradjanak életben?
Eredetileg sorozat volt, és el is tudom képzelni, hogyan működhetett. Minden rész 1-2 új vendég, akiknek az álma rémálommá változik a szigeten. Gondolom, voltak akik nem jutottak haza, másoknak sikerült ez a bravúr. Mint ebben a filmben is, nem minden álom ér véget boldog befejezéssel, de ez így jó is.
Igaz, jellemző módon, nem mindenkinek értettem egyet a döntésével. Nekem nem veszi be a gyomrom, hogy valakinek az legyen a happy end, hogy hősként halhat meg. Pláne, hogy onnan indultunk, hogy a túl korán elvesztett apját igyekezett életben tartani. Most mivel van előbbre azzal, hogy ugyanolyan halált halhat, mint egykor az apja? Ahhoz, hogy valakinek a halál legyen a happy end, nekem az kellene, hogy 80 felett, a halott kedves mellett örök álomra hajtsa a fejét, és lássam, ahogy kézen fogva, megfiatalodva mennek a fény felé.
Pláne, hogy a sziget szabályai engedik a feltámadást is. Nem is megyek bele ebbe jobban, mert ez az, ami bosszantott. És nem arra koncentrálok, hogy mi tetszett ebben a filmben, pedig olyan is volt benne.
Bejött a logikája, ahogy épültek a történetek. Mindenki a saját álmából indult ki, de ahogy ment előre a sztori, észre lehetett venni összefüggéseket. Ezeket nem akarom elárulni, mert kifejezetten jópofa volt, ahogy az álmok és történetek összeértek.
A karakterek nincsenek bonyolítva, de erre nem is volt tere a filmnek. Viszonylag rövid, és ez alatt egy nagyobb csapat álom-rémálom utazását le kell követni. A pluszt a színészek adják, mert elég ismert arcokat sikerült leszerződtetni, pláne azoknak, akik több sorozatot is néznek. Maggie Q, az egykori Nikita itt szelídebb. Lucy Hale azt a karaktert hozza, a végén csavarral, amit a Pretty Little Liars évadaiban és most Katy Keene bőrében. Mike Vogel megint katona, már nem is számolom, hányadik ilyen szerepe ez. Veronica Mars egykori haverja, Ryan Hansen is éppen olyan felelőtlen bulikirály, mint abban a szériában.
Talán bele lehetne kötni, hogy mi hogyan fordul ki magából a történetben, egyes elemei gagyik is, mint a magánnyomozó szála, de összességében van egy olyan hangulata, ami a filmben tartott. Szórakoztató, miközben horror elemeket is használ.
Igaz, egyes ijesztő elemek inkább komikusak, mint félelmetesek, de az összhatás jópofa volt. Ez nem az a horror, amin megijedünk vagy elborzadunk. Daniel Cole írta az egyik thrillerében, hogy ő popcorn vérrel dolgozik. Valahol borzalmas és véres, de ugyanakkor szórakoztat is, amit ír. Ez is az a szint, csak filmen. Horror, gyilkolnak és halnak, de nem ijeszteni akar a film, hanem kellemes kikapcsolódást nyújtani.
Simán beneveznék még egy részre, bár azzal még nem találkoztam, hogy folytatnák.
A vágyak szigete - 5/4 volt benne ötlet is, ha horrornak nem is eléggé ijesztő és a végéért sem voltam oda.
