Személyi asszisztenses, karriert építő, szerelmes.
Laurel tehetséges divattervező, diplomával a zsebében, de bárhova jelentkezik, elutasítják. Az anyagi szükség ráveszi, hogy más területen keressen pénzt. Új lakótársa személyi asszisztens, és a lányt is be tudja ajánlani. A football sztár Danny az egyik meccsen kificamodik, és az orvos pár hét pihenőt ír elő neki. Mivel a személyi asszisztensét kirúgta, hamar kell újat találni neki. Az iroda csak Laurelt tudja küldeni – Danny elsőre azonnal 
elküldené. Mindig férfiakat alkalmaz, és a lánynak fogalma sincs a fociról. De Laurel próbaidőt javasol, hogy bizonyíthassa, megállja a helyét. Eleinte ellenszenvesek egymásnak, de nagyon hamar rájönnek, hogy minden különbség dacára jól kijönnek és hatékonyak együtt. Egyre gyengédebb érzelmek kezdik összekötni őket, de Danny-nek barátnője van, és egy félreértés miatt Danny abban a hitben van, hogy az egyik csapattársa Laurel barátja.
Magamat is utálom érte, de nekem most tetszett ez a film. Pedig tipikusan olyan, amiről oldalakat tudnék írni, miért nem szeretem őket. Most valahogy mégis lekötött. Nem mentség, hogy éjjel néztem fáradtan!
A történet egy az egyben tipikus. A kedves és helyes lány, meg a gazdag és jóképű sztár, akinek sokkal több van a szívében és a fejében is, mint amit a lány eleinte gondol róla. Kis ellenségeskedés – itt még azt is cukin csinálják. De most komolyan: az a nagy csíny, hogy a lánynak egyedül kell becipelnie a kutyaeledelt a házba, mert Danny csak mankóval tud menni és nem emelgethet? (Hozzáteszem, 30 kilós gazdaságos kiszerelésről van szó.) Vagy, kutyasétáltatás – amiben az lenne a poén, hogy a kutyus egy dán dog, és szinte nagyobb a lánynál. De nem is ez a lényeg, hanem a tipikus vonások. A feltámadó érzelmekkel, a félreértés miatt távolodással és a nagy gesztus után a béke és szerelem, szíves lufik repülnek az égben, meg a hasonlók. Semmi újdonság. Kiszámítható. Amikor Ron felvezette, hogy járhat-e egy lánnyal, nekem leesett, kivel akar kapcsolatot. Danny csak akkor jön rá, amikor kiböki a szemét az igazság.
Még csak viccesnek se tudom mondani, mert bár romantikus komédia, nem az a nevetősen vicces. Inkább kellemes, mosolygós, ami pont azt mutatja, amire számít az ember. Minden visszafogott és bájos benne, még a humora is. De ez most valahogy nem irritált, hanem tudott szórakoztatni.
Talán, mert a főbb szereplőket is aranyosnak találtam? Tény, van benne valami, amitől ez egy modern mese lesz. A végére megvan a szerelem, karrier és minden csudajó. Danny egy modern herceg, sportsztár. Mellette jótékonyságból gyerekkönyvet ír, remek a kapcsolata a családjával. Az a legrosszabb tulajdonsága, hogy túlzottan maximalista. Nálam még ez is jó pont inkább. Laurel meg kedves, tehetséges, talpraesett. Az egyetlen dolog, amibe bele lehetne kötni, hogy a színésznő milyen picinek hat helyenként a filmben, de ennek semmi köze Laurel jelleméhez. Ő is meseszerűen tökéletes, mint Danny. Együtt meg pláne azok.
A színészek Hallmark színészek, szerintem nem láttam őket még semmiben. Ami szintén lehet jó pont, egy fokkal hétköznapibbak, mint az átlagos filmsztárok. Könnyebb őket hétköznapi embernek elképzelni, mint pl. egy Lawrence – Pratt összeállítást.
De az is lehet, hogy azzal tudott megfogni minden tévés vonatkozása és klisészerűsége ellenére, hogy nem lett túlírva a románc. Ez a film nem lett se szirupos, se nyálas. Nincs olyan szentimentalitás vagy szenvedély benne, ami ellökne a filmtől. Nekem bejött a mesés történet, mert mellette visszafogott tudott lenni.
Az sem egy utolsó szempont, hogy könnyen lehet Hallmark filmeket nézni, tele van velük a YouTube is. Se agymunka, se keresgélés, csak egy kis könnyed kikapcsolódás.
Szerelem az oldalvonalon - 5/4 tipikus és nyálas romantikus film, amiben a szereplők is maximum aranyosak. De cuki!
