Kórházat vezető, baráti társaságos, embereken segítő.
Max élete egyik legboldogabb napjának kellett volna lennie. Megszületett a kislánya, és a feleségét is sikerült visszahozni a halálból. A rákot is sikerült legyőznie. A kórházba menet azonban közúti baleset történt, és Georgia súlyosan megsérül. A műtőből már nem tért vissza a családjához. Max azonban még látja őt maguk mellett. Ahogy beszélgetnek, ahogy a kis Lunával van. A férfi kapaszkodik a nő árnyába, hiába tudja, hogy Georgia nincs többé. 
A kollégák is tudják, milyen teher van rajta és mindenki igyekszik segíteni. Max pedig lassan visszatér ahhoz, amihez a legjobban ért. Eredti ötletekkel azon dolgozik, és arra ösztönöz mindenkit, hogy a betegért dolgozzon. Bölcsőde a dolgozók gyerekeinek. Újra gondolni az adakozási rendszert. Szembeszállni a gyógyszergyártó cégekkel. Közben van, aki költözik, akiből nagyapa lesz, és aki szembenéz a saját démonaival, legyen az gyógyszer vagy az anya.
Nem tudom, hogy melyik volt nagyobb hatással. A sorozat nyitánya, vagy a zárása. Mindkettő emlékezetesre sikerült. Kezdjük talán a nyitánnyal!
Max elveszíti a feleségét, és abszolút át tudtam érezni a tragédiáját. Az valami nagyon szívszorító volt, ahogy maga mellé hallucinálja az asszonyt és kerüli a valósággal való szembesülést. Ahogy a sebészre sem bír ránézni, akinek az asztalán Georgia meghalt. Már a trailer miatt sejthető volt, hogy Georgia távozik, sajnos ez volt a legnagyobb tragédia, és ezt is írták meg.
A sorozat ezen évada lekövette, ahogy Max túllép a gyászon. Látjuk, amikor nagyon szenved. Ahogy kezd jobban lenni, majd az életébe lép egy másik nő, és kezd új kapcsolatokat, folytatja az életét. Jól rá lehetett húzni az évadot, rengeteg megható és fájdalmas percet kaptunk, értem is, miért így döntöttek az írók. Csak éppen a lehetséges meghaló női karakterek közül Georgiát bírtam a legjobban, így nem örültem, hogy pont neki kellett mennie. (Helentől búcsúztam volna, ha választhatok.)
Az évad vége – azt viszont nem az íróknak, az életnek sikerült érdekesre faragnia. A vírushelyzet miatt nem adtak le minden részt – hiába voltak készen. A New Amsterdam orvosai is egy vírussal néztek farkasszemet az évad végén, de azokat majd később mutatják csak be. Viszont, itt érkezik egy új orvos, akit a záró részben már aktívan mozgatnak. Így kivágták a le nem adott részekből az ő jeleneteit, és azokat lejátszották a záró rész előtt. De egyedi volt az is, ahogy a színészek, elsősorban Ryan Eggold (Max) webkamerán bejelentkezett, és a nézőkhöz beszélt.
De az évadnak nem csak eleje és vége volt, közben is volt tartalom.
Ahogy a kórháza sorozatokban, itt is keveredik az orvosok magánélete és a munkája. Ezt a sorozatot szívesen ellentétezem a The Resident alaphelyzetével. Ott azon van a hangsúly, hogy milyen visszaélések vannak a rendszerben, és a főszereplőkkel ezekkel is küzdenek. Itt viszont arra mennek rá, hogy idealistán megreformálják az egészségügyet. Vannak részenként orvosi esetek, amiket meg kell oldani. Műtenek, keresik a betegség okát, de gyakran egy esetből jutnak el általánosig, hogy a rendszerben mit lehet jobban csinálni. Nekem az adományozás volt ebben az évadban a legemlékezetesebb – hogy lehet segítséget kérni úgy, hogy a rászoruló ne azt érezze, hogy koldul az életéért.
Díjaztam azt is, hogy a magánéleti részekben nem csak a szerelem kerül elő, mint konfliktushelyzet. Gyógyszerfüggőség, a nagyapává válás, költözés. Nem is kezdték el még össze-vissza egymással járatni a szereplőket, ami nagyon szappanoperává tud tenni egy hosszabb ideje menő sorozatot.
Tényleg csak Georgia miatt fáj a szívem, különben ez egy korrekt, pozitív kórházas sorozat.
New Amsterdam - 5/4 bírom a karaktereket, az alternatív kórházvezetést, de még mindig sajnálom, ki halt meg.
