Más életet élő, karácsonyi, családos.
Hanna megkapta a nagy esélyt az egyetem után. Ösztöndíjat, a városban, hogy kipróbálhassa magát, mint riporter. A barátjával közösen hozták meg a döntést: míg Ben megírja a regényét, Hanna kipróbálja magát, majd újra együtt lesznek. 10 évvel később Hanna menő riporter, sok díjjal és egy New York-i kinevezéssel. Karácsonykor azonban egy utcai Télapó mond valamit, ami elgondolkoztatja. Nem azt kell kívánni, amire 
szüksége van, hanem amit szeretne. Lefekvés előtt azon jár az esze, mi lett volna, ha. Másnap arra ébred, hogy a külvárosban él, Ben a férje, és ő egy kertvárosi főállású anya. Egy hatalmas kutya és két kislány teszi teljessé a családot. Hanna eleinte mindent csak vissza akar csinálni, de rá kell jönnie, miért van itt, és meg kell próbálnia beilleszkednie. Miközben a családanyát játssza, nagyon megszereti a lányokat, újra beleszeret Benbe is. Lehet, hogy ennek az életnek kellene lennie az igazinak?
Úgy tűnik, kezdek rákapni a karácsonyi filmekre? Még reménykedem, hogy találok egyet, amit akár többször is meg lehet nézni. Most nem jártam szerencsével, de legalább nem egy fájdalmasan rossz filmet találtam. Ez csak olyan átlagos, amiből 12 egy tucat.
A történet ismerős lehet, rendszeresen készítenek ilyen filmeket. A hősünk látszólag elégedett az életével, de valami nem stimmel vele. Majd jön egy kívánság, és megnézheti, mi lett volna, ha. Az egyik legnagyobb karácsonyi, amerikai klasszikus is erre épül. (Az élet csodaszép)
A konfliktus is a klasszikus: család vagy karrier? Hanna a karriert választotta. Azt az egyet sajnáltam különben, hogy nem tudjuk meg a miérteket és a kieső idő ködbe veszik. Azt látjuk, hogy nagyon szerelmes volt, majd 10 évvel később már teljesen más élete van. Miért nem ment vissza, vagy Ben miért nem jött utána? A jelen szempontjából talán nincs jelentősége, de a nő jelleméhez kellett volna ez a darabka.
Az is nagy mese, milyen könnyen beilleszkedik majd az alternatív életébe. Senkinek nem tűnik fel, hogy teljesen más jellem lett? Annak aranyosnak kellene lennie, hogy megszereti a családját, a lányokat és láthatóan Ben is visszakerül a szívébe. Csak éppen nekem olyanokon járt az agyam közben, hogy ez mennyire furcsa így. Annyira korhatáros a film, hogy még csókolózni se szokott ez a házaspár? A nemi életük is a film alapján annyi, hogy egymás kezét fogják alvás közben. Rendben, Hallmark romantikus szappan, nem kellene ezeken töprengeni, de furcsa. Testcserés komédiákban az egyik poénforrás szokott lenni, hogy védik ki, hogy a másik párjával ne kelljen lefeküdniük. Itt fel sem merül ilyesmi, ők kezet fognak csak.
Egy ponton tetszett igen a film, amikor úgy tűnt, hogy Hanna megtalálja a középutat. Amiben lehet családja és karrierje is. Mert szeretik egymást, és megoldják. Sajnos, visszakanyarodik a film oda, hogy ilyen nincs. Vagy – vagy. Amit még egy ilyen romantikus komédiában sem találok elfogadhatónak. Miért ne lehetne mindkettő? A modern társadalom a nők szempontjából megadta azt, hogy ne kelljen választani. Lehet valaki sikeres a munkában és a családban is. Ez a film viszont szembe megy ezzel. Vagy – vagy.
Azt viszont tudtam díjazni, hogy a végét nem csinálták meg teljesen rózsaszínre. Hanna nem választhat két élet között, mert csak egy van. A múltat nem lehet átírni, csak tanulni lehet a korábbi hibákból. Ez szimpatikus volt.
Külcsínre és színészekre pedig tipikus Hallmark film. Vicces, de szembe tudnám állítani a BBC filmekkel. Az egyik igényes, megnyernek jelentős színészeket és minden esetben hangulatosak. Ott van egy nívó, amit meg kell ütni és arra van is pénz. A Hallmark viszont ismeretlen színészekkel dolgozik, kis pénzből, minimál helyszínen. Ez is ilyen.
Egyszer ezt is meg lehetett nézni, de csak egy romantikus és feledhető limonádé.
Családot karácsonyra - 5/3 sok tekintetben tipikus romantikus, életcserés karácsonyi film, de a vége nem teljes szirup.
