Rendőrös, hatalommal visszaélős, menekülős.
Alicia West rossz környéken született és nőtt fel, rossz bőrszínnel. Tisztában volt vele, ha marad, nem olyan életet fog élni, amilyet szeretett volna. 18 évesen beállt a seregbe, és hivatásos katona lett. Édesanyja halála után szerelt le, tért haza és jelentkezett rendőrnek. Az igazságban és a szolgálatban hitt, aki a kollégáknak is segít, ahol tud. Így kerül éjszakai szolgálatba a társa helyett, aki randit szervezett magának. Az idős veterán egy segélyhívásra egyedül menne ki, Alicia a kocsiban kellene, hogy maradjon. Ő azonban kiszáll, és a szemtanúja lesz, ahogy korrupt rendőrök egy csoportja kivégez egy dílert. Észreveszik, és tudják, a testkamera mindent felvett, megpróbálják megölni. Alicia elmenekül, de senkire nem számíthat. Miközben az életéért fut, szembe kell néznie a romlott rendszerrel, és bíznia benne, a régi barátok közt lesz olyan, aki kész kiállni mellette és az ügyéért.
Nem lett sikerfilm. Sőt. Kb. a gyártási költségeit hozta be, és a kritika is mostohán bánt vele. Talán annyira szigorú nem leszek vele, de tény, hogy nem ez lesz a rendőrfilmek zsánerének megújítója.
Ami nekem a legnagyobb gond, hogy nagyon erőszakosan a szánkba rágja a mondanivalóját. Már a film elején annyira arra van mindenre kihegyezve, hogy a feketék bűnözők, de aki nem az, azt is úgy kezelik, hogy az sokkoló. A nyitójelenetben is azt látjuk, hogy a színesbőrű hősnő kocog békésen, mire megállítják a rendőrök és keményen ellenőrizni kezdik, le is döbbennek, amikor kiderül, hogy a nő rendőr. Bocsánatot kérnek? Nem. Elütik annyival a dolgot, hogy ő is biztosan tudja, hogy mennek itt a dolgok.
Folyamatosan azt látjuk mindenhol, hogy a feketék és a kékek, ahogy a cím is jelzi, nem férnek meg egymással, hanem arra van mindenki kárhoztatva, hogy ellenségek legyenek feketék és rendőrök.
Az csak bonyolítja a képet, hogy mindkét csoportban a rosszfiúk vannak kiemelve. A drogdíler fekete bandák és a slepp, valamint a korrupt rendőrök sora, akik között akad fehér is, fekete is – ők nem is így határozzák meg maguk, hanem kéknek.
Alicia változást akar hozni, de ehhez túl kell élnie a napot. Ez az a része, ami már akciófilmként kicsit jobban értékelhető. Ugyan itt is megmarad a film alap tematikája, de már inkább azon van a hangsúly, hogy menekül, milyen trükköket vet be, hogyan áldozza fel akár magát is a barátokért és az igazságért.
Nem túl látványos, de elmegy.
Nem nagy dráma, de releváns ez a téma. Csak éppen túl sok és direkt. Ez annak a tipikus esete, amikor a kevesebb több lett volna.
A szereplők nagyon könnyen besorolhatók: jók vagy rosszak. Egyetlen karakter van, aki kicsit a szürke mezőn egyensúlyoz. Jennings, aki maga nem vesz rész a korrupcióban, de tud róla, és elfordítja a fejét. De klasszikusokkal szólva: vétkesek közt cinkos, aki néma. Mouse, Alicia képviselik a fehér oldalt, míg a korrupt rendőrök és a bűnözők a feketék.
Ha már karakterek – a szereposztás még tetszett is. Naomi Harris remekül hozta a kemény rendőrnőt, akinek elvei vannak. Simán elhittem neki, hogy összeszorított fogakkal összeragasztja a lőtt sebét vagy leveri a rá törő kommandóst. A bűnbanda feje Mike Colter, akinek nem sikerült olyan magasságokba emelkednie, mint a sorozatában a bűnkirály (Mahershala Ali volt a Luke Cage első évadának főgonosza, az mondjuk nem is csoda, hogy nem ér fel hozzá Colter). A korrupt rendőröket pedig Frank Grillo vezette, akinek ez a szerep sokkal inkább hihető, mint ahogy most fest a Billions aktuális évadában.
Összességében egyszer elnéztem, nem is fájt, de még egyszer nem akarom megnézni.
Fekete és kék - 5/3,5 most aktuális a témája. Az eleje kicsit szájbarágós, de akció thrillernek elment. Korrekt.