Barátnős, gyászolós, titkokkal szembesülő.
Jen Harding szenved és mérges. Pár hónapja a férjét elgázolták, és a sofőr nem állt meg segíteni. Ha megteszi, még élne a férfi. Gyászcsoportba jár, ahol megismerkedik az életvidám, jószívű Judyval. Az ápolónő egy komoly szakításon van túl – a barátja dobta, miután a sokadik próbálkozást követően is elvetélt a nő. Összebarátkoznak, és Jen igazi támaszra lel az asszonyban. Még a vendégházába is engedi beköltözni. Együtt iszogatnak, 
beszélgetnek, és járják a környéket, hogy rábukkanjanak az autóra, melyen egy gázolás nyomai fedezhetőek fel. Közben Jen a munkájában is küszködik, pedig kellene neki a pénz. Már egyedül kell eltartania a két fiát, miközben az anyósa mindenbe beleköt. Nem is sejti, hogy Judy nem pont az, akinek mutatja magát. A bűntudat vezette hozzá, hiszen ő volt az a sofőr, aki elütötte a férjét. A volt barátja, aki nem engedte megállni, Steve, ki is akad, hogy felvette a kapcsolatot az asszonnyal, és továbbra is hatással van a volt barátnőjére.
Dráma és fekete komédia egyben, ami a gyász és bűntudat új színeit mutatja meg a nézőknek. Nem is igazán tudtam eldönteni, milyen érzéseket keltett bennem a sorozat. Többször meglepett, és inkább néztem thrillernek, mint komédiának. De pont az a jó benne, hogy annyira sokszínű, hogy mindenki rábukkanhat benne arra, amire fogékony.
Az évad nem hosszú, és egy-egy rész is, kb. csak fél óra. Így gyorsan meg lehet nézni.
A legnagyobb élményem az volt, ahogy a sorozat építkezik. Gyorsan felvázolja az alaphelyzetet, aztán minden részben tud hozni egy olyan csavart, ami kicsit átértékeli a korábban látottakat. Ezeket nem akarom lelőni, de a munkától kezdve a magánéletig lesznek fordulatok, és érdekességek. A végére áll össze teljesen a kép, ki miben és hogyan felelős a kialakult helyzetért, miközben egyre inkább kriminális fordulatot vesznek az események.
Izgalmas benne, ahogy a fájdalom és a humor keveredik. Az ilyesmiben rám mindig a dráma van hatással, a szereplők sokféle fájdalmát és dühét könnyebben átéreztem, mint a humoros pillanatokat, de ez mindenkinek saját élménye lesz. Itt valóban van ez is, az is.
A történet motorja a középpontban álló két nő, két egészen más egyéniség. De pont ettől működnek, hogy kiegészítik egymást. Abszolút el tudtam hinni, hogy így összebarátkoznak és egymásra támaszkodnak. Még akkor is, ha nem is kicsit abszurd a helyzet. Élvezet volt nézni, hogy Judy milyen arcokat tud vágni, vagy esik szét, amikor Jen nem látja, mert le kell reagálnia, hogy Jen mennyire gyűlöli a gázolót, és milyen düh tombol benne.
Eltalálták a két színésznőt, mindketten nagy átéléssel hozzák a karaktereiket. Christina Applegate és Linda Cardellini is életre keltik a szerepüket. Applegate és Jen került hozzám közelebb, talán, mert Judy idealizmusával nem tudtam azonosulni, bár a karakternek olyannak kell lennie, és Cardellini úgy is játssza. Különben itt tudom értékelni, hogy ezek a karakterek szétcsúszottak, gyakran olyan hibákat vétenek, amiről maguk is tudják, hogy nem kellene, de megteszik. (A fordulatok, amiket fent említettem, de nem akarom előre elmesélni.)
Mellettük még James Marsden kapott nagyobb szerepet, mint Judy exe. Róla is ki fognak derülni szaftos részletek, és a végére már benne láttam az antihőst. Itt is inkább a történetet dicsérem, ahogy eljutunk egy szimpatikus és sikeres üzletembertől odáig, hogy örvendeni lehet, amikor a végén több oldalról is megkapja, ami jár neki.
A látványvilág a komorabb témák ellenére is végig napfényes és változatosak a helyszínek. Szép lakások, jó környék, rengeteg napfény. Lehet, hogy kint ez átlagos életmódnak megy el, de innen nézve ez már felsőbb kategória. Jen ingatlanos, úgyhogy kiélhettem itt magam háznézőben. Még akár ötletgyűjtés is lehet lakberendezés tekintetében.
Majd nézem a következő évadot is, érdeklődve várom, milyen irányba viszik el.
Dead to me - 5/4 egyedi, sajátos humora és története van, ami egyszerre tűnik valóságosnak és nem is.
