Családi, megcsalós, útkereső.
Heaven eltávolodott mindkét családjától: a biológiai apja undorítja, nem kér sem a pénzéből, sem a közelségéből. A nevelőapja és családja pedig nem tartja vele a kapcsolatot, más életet élnek. Troy hiánya is a nővel maradt. 
Amikor egy levélből rádöbben, hogy a nevelőapja mit tett pénzért a családdal, a férfira akar ijeszteni. Kedvenc testvére, Tom igyekszik a tervről lebeszélni, de az események tragikus fordulatot vesznek. A gyászban Heaven kibékül Logannel, aki megkéri a kezét is. A friss párral Tony is felveszi a kapcsolatot, visszacsalja őket a birtokra és üzleti ajánlatot is tesz nekik. Logan, aki nem ismeri a történet hátterét, lelkesen megragadja a lehetőséget. Heaven vonakodik, de aztán a birtokon egy újabb titok fedi fel magát. Troy nem lett öngyilkos, csak a világgal hitette el, mert a közeli rokonságuk miatt nem maradhattak együtt. Ettől nem lesz könnyebb a döntés, mit tudnak tenni most.
Azon már túltettem magam, hogy a kivitelezés nagyon tévés. Annak is kell lennie, hiszen egy tévécsatorna rendelte be az Andrews regények feldolgozását. Nem rossz koncepció különben – mivel Andrews családregényekben gondolkodott, azonnal filmsorozatot lehet készíteni, amit szép sorban le lehetett adni.
Nem véletlenül ugyanolyan a minősége minden résznek, ennek a 3. éppen olyan, mint volt Heaven két korábbi történetének. Kevés helyszín, és ezek a jelmezek… Olyankor szabályosan forgattam a szemeim, amikor Heaven karakterére ráadtak valami ünnepibb ruhát, és mindenki el volt ájulva, milyen szép és divatos – pedig nem volt az. Talán 1-1 akadt, ami jobban állt a színésznőnek, de messze nem voltak ezek olyan szépek vagy drágák, mint amit a reakciók alapján várna az ember. Heaven esküvői ruhája meg kifejezetten borzalmas – alig nézett ki többnek, mint egy régimódi hálóingnek.
De ok, ezen könnyen túllépek már. Ettől a csatornától erre a minőségre lehet számítani, messze nem olyan büdzsé van mögötte, mint egy BBC vagy Netflix produkció mögött.
Amit viszont nem fogok így elnézni, ahogy elmesélik ezt a történetet. Drámának kellene lennie benne, elég komoly tragédiák történnek ebben a részben is. Két fontosabb karakter halála, megcsalás több oldalról is, és bonyolult érzelmi háló. De még a szappanoperáknál is hihetetlenebbül van előadva.
Nem fájdalmas és drámai, hanem röhejes.
Továbbra is fennáll az a gond is, hogy még mindig nem értem, miért van mindenki annyira oda Heavenért. Sokkal többször találtam ellenszenvesnek, mint szimpatikusnak. Mert az, hogy szerintem annyira nem szép Annalise Basso, mint amennyire Heavennek kellene lennie, csak egy dolog. De a karakter sem olyan jó, eredeti vagy akár okos. Helyenként kifejezetten mélypontjai vannak: a Troy – Heaven – Logan háromszög, amibe most még Fanny is belerondít, a nő részéről pocsékul van kezelve. Az ok, hogy ő összejön Troyjal a férje háta mögött, letudja annyival, hogy többször nem fordulhat elő (amúgy nagyon látni, hogy végig Troy az igaz szerelme, csak a vérrokonság az útjukba áll), de azért megsértődik, mert a részeg Logannek kiesett egy éjszaka, amit Fanny kihasznál? Arról már nem is beszélve, hogy Heaven az, aki másnak a gyerekét nevelteti Logannel a sajátjaként.
HA már ezt felhoztam, itt van egy nagy történeti kérdőjel is. Ha a két nő egyidőben több férfival is aktív volt szexuálisan, és egyikül sem óvszerrel volt együtt, akkor honnan tudják, melyik pasi a gyerekeik apja? Mert DNS teszt itt még nincs. Fanny kijelenti, hogy az övének Logan az apja. Heaven meg érzi, hogy az övének Troy. De mégis, honnan? Tudom, apróságnak tűnik, de ezeken is felhúzom magam, mert tudom, merre megy majd a történet.
Annyira azért nem akasztott ki, mint a 2. fejezet, de még mindig zavaros ez a sztori/film.
Fallen Hearts – 5/2,5 a történet továbbra is rémes és mesebeli egyszerre, túljátszott alakításokkal, tévésen.
