Lovas, hazatérő, kamaszos.
Mika rémálmoktól szenved, melyekben egy jel ismétlődik. Milan mutatja meg neki, hogy az álmában visszatérő jel egy bélyegző, ami Szélviharon is rajta van. Ez mutatja meg, honnan származik a ló. Mika beleveti magát a 
kutatásba, hiszen mióta Milan lova az istállóban van, Szélvihar magányos. Egy Ora nevű birtokra vezetnek a nyomok, Spanyolországba. A lány búcsúleveleket ír, majd kiosonna éjjel. Milan észreveszi, és egy darabon elviszi, de vele nem tarthat végig. Ezt az utat a lánynak és lovának együtt kell megtennie. Mika Andalúziában egy 30 éve bezárt birtokra bukkan, és egy rejtélyre. Mi történt itt? Miközben álnéven beáll egy farm munkásai közé, egyre közelebb jut az igazsághoz, és nem csak Szélvihar sorsáról hoz fontos döntést, hanem a saját jövőjéről is.
A menedék első két részét nagyon szerettem. Helyes tinifilm volt lovakkal, kisebb kamasz témákkal. Ugyan nekem fura, hogy ha valaki annyira jó a lovakkal, miért annyira verseny ellenes, de a film keretein belül meg lehetett érteni. Hihető történet volt.
Most pedig itt a harmadik rész, amit nem véletlenül tartott ennyi ideig megnézni. Rá kellett szánnom magam, mert sejtettem, hogy ez már nem tud olyan lenni, mint a korábbi két rész. Már a film elején nagyon meresztettem a szemeim: mert azt még el tudom fogadni, hogy Mika az átlagnál sokkal jobban rá van hangolva a lovakra, és szinte megérti őket. Ám az, hogy a lova múltjáról álmodjon, majd arról legyenek vízió… Nem sok kellene, hogy boszorkánynak tűnjön, olyan képességekkel, mint a gondolatolvasás és a múlt látása.
A végére ez a vonal erősödik, és mondhatni természetfeletti képességeket mutatnak a suttogók, amilyen Mika is. Ez azért nekem kicsit sok volt.
A történeten érezni, hogy kierőszakolt folytatás. Már az, ahogy Mika Ora létezésével és a kalanddal szembesül. Azt sem tudtam díjazni, amit a lovak közösségéről beletettek. Ok, nem vagyok szakértő, de nekem nem áll össze az időrend. Vannak utalások Ora és Szélvihar múltjára, de utánaszámolva nem jönnek ki az évek.
Jó, tudom, nem kell számolni. Da ha már ilyen múltat hoznak nekik létre a semmiből, át lehetett volna ezt jobban is gondolni.
Aztán, ott a film vége. Ami Szélviharral történik, az benne van a cselekményben, az elejétől sejteni, hogy erre megy ki a játék. Az is érthető, ami a végén Orával lesz. Eléggé sikeres ez a film, hogy folytassák még, és Ora (a ló, nem a birtok) ehhez is egy új kezdet. Azt azonban nem veszi be a gyomrom, hogy Mika nem veszi észre, miért kellett a másik lónak istállónyugalom. Pláne, hogy itt ő a lovakkal suttogó.
Annyira akarok szeretni ezt a filmet, leginkább az előzmények miatt, de mindig fennakadok benne valamin. Jó, nézzük csak a spanyol családot! Mégis, hogyan élnek szabadon a lovak meg Tara? Mert a lovak még csak legelni, a forrásból isznak, de Tara kétlem, hogy fűszálakon él. Állása, minimális kapcsolata az emberekkel pedig nincs. Milan és Mika – a második részben jobban szerettem őket, akkor volt közös kalandjuk. Milan most csak a lány biztos háttérországa, aki mindig okosakat mond neki, meg támogatja. Sam és Fanny – bele vannak erőszakolva a filmbe, hogy az ő karakterük is visszatérhessen, de nem sokat tesznek hozzá az egészhez. Pláne Sam.
A kivitelezés nagyon tévés. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy a spanyol részek nem a németeknél forogtak. A spanyol lány neve meg Samantha? Attól nem lesz valami autentikusan spanyol, hogy paellát esznek, meg spanyol népviselet jellegű ruhát vesznek fel. Arról már nem is beszélve, amikor Szélvihart kifestik…
Egyszer nézhető, de nem lett volna hiányérzetem, ha nem készül el ez a film.
A menedék 3. - 5/3 a lovak szépek, akad a történetben mondanivaló is, csak valamin mindig fennakadtam.
