Nyomozós, bosszút álló, sorozatgyilkosos.
Jacob Kanon 30 éve nyomozó, jó is a szakmájában, de most élete legnehezebb feladatát kell megoldania. A nászúton levő lányát meggyilkolták Londonban, és a férfinak kell azonosítani a vejét és a lányát. Beállították, 
megcsonkították a testüket. A nyomozói ösztöne súgja, ez nem sima gyilkosság. Volt hasonló eset Madridban is, ez egy sorozatgyilkos műve. Valakié, aki a tett előtt képeslapot küldött egy újságírónak. Az angolok nem kérnek Kanon segítségéből, így a maga kezébe veszi a nyomozást. Újabb képeslap, újabb gyilkosság és már segítőkre is talál egy nyugdíj előtt álló nyomozó és egy újságírónő személyében. Kanon rájön, mi köti össze a gyilkosságokat, és egyre közelebb kerül a lánya gyilkosához. Ezzel együtt egy sötét történet is felszínre kerül, egy rossz apáról, aki miatt a gyilkos ilyen útra lépett, és életek sorát tette tönkre.
James Patterson egy jelenség a szórakoztató regények világában. Nincs zsáner, ami mellett ne lenne egy-két regénye legalább. Gyerekkönyv, ifjúsági, krimi és thriller, életrajz – széles a paletta, és nagyon tudja, kit válasszon írótársnak. Nem véletlen az sem, hogy nem egy története került mozivászonra is. Popkultúra alapanyag, ami kikerül a neve alá.
A képeslap gyilkosságok is ilyen, ami eredetileg az ő egyik regénye volt, és magyarul is olvasható különben. Vékony, izgalmas kis regény, akár a film előtt is érdemes lehet átfutni, de utána is jó szórakozás lehet.
A történet hamar beránt és egy gyomrossal indít. Egy összeomló apával, akinek a meggyilkolt lányát kell azonosítania. Az események gyorsan pörögnek: mivel Jacob rendőr, nem tudja elengedni az ügyet, és megtalálja a módot, hogy nyomozhasson. Már az érdekes volt, ahogy kiskapukat és szívességeket használva sokkal hatékonyabb tudott lenni, mint a nyomozócsoportok. Ő lesz az, aki eljut majd a megoldásig, nem véletlenül.
A film dinamikáját szolgálja, hogy két nézőpontból látjuk a történteket. Egyrészt, követhetjük Jacob nyomozását, aki részről részre rakja össze a képet. Az különösen tetszett, ahogy azt is igyekeztek érzékeltetni, hogy kapcsolódnak össze a részletek egy-egy elméletté a fejében. Adtak mellé egy fix nyomozótársat Dessie személyében, bár ő leginkább csak adatokat segített összeszedni a férfinak. A filmbeli szerepe inkább az, ami Watson dolga volt Sherlock mellett. Jacob neki mondja el az elméleteit, amelyeket aztán megbeszélve pontosítanak és még célzottabbá tudnak tenni. (Plusz, így lett a filmnek egy női főszereplője/kiemelt mellékszereplője is.)
Az ugyan zavart egy kicsit, hogy Jacob mellett az akciócsoportok mennyire hatástalannak és tehetetlennek tűnnek, de direkt van úgy írva a történet, hogy Jacob hozza el a megoldást.
A film másik felében pedig a gyilkos szemszögét kapjuk, bár némileg rafináltan bemutatva. Egy pontig nem lehet tudni, hogy kinek az útját követjük, ügyesen vezet a film tévútra, hogy aztán meglepjen, amikor tiszta lesz, a másik szálon ki-kicsoda. Utána már direkten a gyilkos nyomában is járunk.
Az indokok is… megrázóak. A végén van egy jelenet, amikor Jacob azon mereng, hogy egy személy döntései hogyan vezettek ehhez a tragédiához. Minden olyan könnyen elkerülhető lett volna. Ebben éreztem a film ábrázolta igazi tragédiát – milyen kevésen múlik, hogy valakinek hogyan alakul az élete. Az igazság, egy normálisabb apa – bár akkor nem lenne ez a film, mert nem is lett volna a tragédia, amiről szól.
A szereposztás is tetszett, bár azért azon tudtam mosolyogni, hogy érnek össze a szálak. Cush Jumbo és Jeffrey Dean Morgan is The Good Wife mellékszereplők voltak.
Korrekt kis krimi, esti filmnézésre ideális, és nálam az is pozitívum, hogy regényadaptáció.
A képeslap gyilkosságok - 5/4 a történet nagyon vitt magával – meglepett úgy is, hogy olvastam a regényt is. Tetszett.
