Színházas, új darabot színpadra állító, korrupciós.
Miki nagy álma, hogy befusson a színház világában. Színészként, íróként és rendezőként is érzi magában a tehetséget. Ehhez képest csak statisztaszerepeket kap, és a darabjai se érdekelnek senkit. Az sem lendíti fel az ügyét, hogy egy elengedett színpadi kellékkel sikeresen levágja a vezető színész lábujját. Az igazgató kirúgás 
helyett azonban kinevezést ad neki: leveszi a műsorról Az ember tragédiáját, és a helyén Miki megrendezheti a maga történetét, a Hetedik alabárdost. A színház társulatát is megkapja, díszletet és költségvetést viszont nem. Elkezdenek együtt dolgozni, de haladni nem tudnak. Fura a darab, nem bíznak a rendezőben. Az igazgató pedig mintha annak örülne, hogy egyre közelebb kerülnek egy katasztrófához. Lesz, aki fel is teszi a kérdést, mi célt szolgálna egy hatalmas bukás?
Szeretem a színházas filmeket, de alapvetően látok fantáziát minden olyan alkotásban, amely arra tesz kísérletet, hogy bevigyen a kulisszák mögé. Hogyan készül egy darab, egy tévéműsor, vagy akár az Éhezők viadala?
Ennek ellenére a Hetedik alabárdostól tartottam, bár ez a téma érdekes volt. Mit kezd egy kis senki, ha megkapja a nagy esélyt? Rendezés, írás, egy idő után az egyik főszerep is. A színházi folyamat minden része az összeolvasásoktól a próbákon át az előadásig. Ráadásul van benne más szál is, hogy ne csak a színház próbálja meg eladni.
Konkrétan Bánki Gergely ijesztett el, eddig. A mi kis falunk nem a szívem csücske, bár az egy olyan sorozat, ami hullafáradtan pont leköt. Az előzetes alapján pedig úgy láttam, hogy itt ugyanazt a karaktert játssza, mint abban a sorozatban Laci. Csak itt nem a barátnő megszerzése a nagy álom, hanem a darab megrendezése.
Egy darabig úgy is tűnt, hogy a félelmeim igazodnak be. Miki is egy olyan karakter, aki el van veszve és olyan… gyámoltalan. Az emberekkel való kapcsolatai, ahogy nem tudja érvényesíteni a saját darabjában sem az akaratát… csak Miki fejlődőképes. Kap tanácsokat, amiket meg is tud fogadni, és fejlődik a figura. Van egy-egy monológja vagy megmozdulása, ami még szinte tetszett is. Így azért nem jöttek be az előzetes félelmeim és előítéletem.
Az viszont zavart, hogy ez elvileg egy komédia, és nekem nagyon nem jött be a humora. Ahogyan modern formátumú Miki darabja, a filmen is inkább egy posztmodern furcsaságot éreztem, amivel nem akartam mit kezdeni. Volt, ahol éreztem, hogy nevetni kellene és ez a poén, de nem találtam viccesnek. Pl. amikor a fél társulat el van rejtőzve Miki szobájában, ezt ő nagyon jól tudja is, erre bejön a vezető színésznője, aki huncutkodni akar. Lehet sejteni, mennyire lehet nagy élmény a szex, hogy ő tudja, mennyien vannak mindenfele, még az ágy alatt is. Nem az én humorom.
De találtam mást is, ami inkább zavart, mint nevettetett. A végénél, amikor már menteni próbálják a színházat és lesz egy tervük. Elhangzik egy mondat. Fussatok, bolondok! Ekkora nyúlást a Gyűrűk urából… amúgy is el van túlozva az akciójuk, de az a mondat nálam betette a kaput. Szerencséjük volt, hogy a polgármester nem nagy filmnéző. Nálam ott buktak volna le biztosan, nem a művérrel.
Különben nem csak Bánki és a sorozatos hírneve, amivel próbálták becsalni a nézőket. Itt van még Nagy Ervin is, aki viszont elég nagy taplót játszik itt. Valahogy fura volt az egész karaktere, és kifejezetten irritált, ahogy üvöltött.
Külcsínben igaz az, ami az elkészülő darabra is. A lehető legkisebb ráfordítással kellett valamit kihozni belőle. Még valami, amitől alternatív színházas a hangulat.
Nem volt olyan rossz, mint vártam, de nem is szerettem meg ezt a filmet. Talán, ha közelebb állt volna hozzám a humora, de nem állt.
Hetedik alabárdos - 5/3 leginkább fura. A végére már ráhangolódtam, de addig inkább kísérleti filmnek néztem.
