Átverős, jobb emberré válós, szerelmes.
Grisha számára az élet egy nagy buli, következmények nélkül. Már megszokta a 27 éves fiatalember, bármit is csináljon, gazdag apja fedezi és kihúzza a bajból. Üthet el rendőrt, inzultálhatja az embereket. Eljön az a pont, amikor már az apjának is elege lesz felelőtlen és haszontalan fiából. Elég egy vad ötlet és egy extrém rendező, hogy Grisha életre szóló leckét kapjon. Megrendezik, mintha autóbalesete lett volna. Egy istállóban tér magához, 
egy másik században, ahol nem gazdag fiú, csak egy istállósfiú – ráadásul Grisha még a lovaktól is fél. Biztos távolból az apja és a rendező igyekeznek úgy instruálni a színészeket, hogy Grisha jobb emberré lehessen. Ő azonban itt is az a lump, aki mindig is volt. Míg össze nem fut a lovászlánnyal, Lisával, aki a többiekkel ellentétben nem színész, és tényleg figyel a fiatalemberre. Mindenki meglepetésére Lisa lesz az, aki miatt van esély a változásra.
Többször is említettem már, hogy az orosz filmgyártás elkezdte átvenni az amerikai mintákat, és egyre több olyan filmet gyártanak, amelyek nyugaton is teljesen vállalhatóak. Ilyen a Parasztvakítás is, aminek érdekes módon még a szinkronban kapott címével is meg vagyok békülve. Kifejezi, mire számítsunk a filmben hangulatban és még cselekményben is.
Egyszerre van benne ötlet és klisék sorozata is. Az, hogy a gazdag fiút meg kell leckéztetni, mert már vállalhatatlan, amit művel, nem először látunk filmen. Az azonban, hogy elhitetik vele, hogy visszakerült a cárok korába, mint minden nélküli szolga… Elég extrém módszer.
Ötletes és humoros egyszerre, ahogy megszerveztek körötte mindent. A kedvencek különben a drón, amit madárnak álcáztak. Még azt is bírtam, hogy Grisha kiszúr dolgokat – pl. a drón/madár különös mozgására is felfigyel, csak annyira butus szegényem, hogy nem veszi észre, mi van a dolgok mögött. Kulturálisan elég zokni a srác, mondhatjuk. Ahogy beadják neki a tatár hordát is… Még az is megfordult a fejemben, ha az első ötletnél maradnak, a sárkánynál, Grisha még azt is elhitte volna.
De azt azért tisztázni kell, hogy nem annyira buta a srác, hogy az már zavaró legyen. A magához való esze megvan, a műveltségében vannak olyan hiányok, hogy az már fájdalmas. Igaz, ennek is megvan a maga oka. Erre épül a film humorának egy része, és így lesz hihető, hogy meg tudják etetni vele, hogy visszakerült egy másik századba.
A szerelmi szálat is helyén kezelik – nem viszik el romantikus irányba a filmet, de azt azért érzékeltetik, hogy miért Lisa lesz a szerelem a fiúnak, és nem a színésznő, akit szerelmi szálnak rendeztek meg neki. (Újabb humoros részek, amikor a színésznő nagyban csábítani akar, Grisha meg felváltva hagyja magára és nézi levegőnek. Az a tavas jelenet is…)
Tele van humoros mellékalakokkal is a film. Ezek egy része a megrendezett középkori darabba illik, mint a másik istállós fiú, vagy pedig ő maga olyan elvont és agyament alak, hogy az már vicces (a rendező ilyen volt). Jól ellensúlyozva vannak a különféle karakterek, és még a gonoszabb alakoknak is van megváltás benne. Nincsenek is kifejezetten rosszak benne, csak olyanok, akik az adott jelenetben valamely oknál fogva a cél ellen dolgoznak.
Látványra nem egy látványmozi, de amit kellett, korrekten beletettek. Kevés helyszín volt, elsősorban a vezérlőterem és a megrendezett falu, és a jelmezeknek is volt egy olyan színezete, mintha színpadi kellékek lennének, de összhatásban stimmelt. Volt középkori hangulat, arról meg nem tehetnek, hogy az akkori orosz viselet nem éppen szemrevaló.
Ismert színész nincs benne, nem is volt rá igényem. Típusok voltak inkább: a tipikusan orosz, szőke szépség. A dögös barna. Az újgazdag, felelőtlen fiatalok. Nevet sem jegyzek meg belőle, de nem is kell. A szerepükben jók voltak.
Kellemes szórakozásnak találtam, amin jókat mosolyogtam. Komédiának korrekt.
Parasztvakítás - 5/4 a történet egy kissé erőltetett, kliséket is követ, de kellemesen humoros lett és ötletes.
