Sorozatgyilkosos, szövetségre lépő, elmebeteg játszmás.
Eve leszúrta a bérgyilkosnőt, és rohan haza. Nem tudja, mi lett Villanelle sorsa. Megölte, vagy sikerült életben maradnia? Számítania kell a megtorlásra? Közben az állásával is gondok vannak. Felmondtak neki, aztán mégsem. Egy új bérgyilkosnő tűnt fel, aki a másikhoz képest csendes és észrevétlen. Baleseteknek álcázza a 
gyilkosságokat, szívrohamnak és gyógyszertúladagolásoknak. Mintha nem bírná a vért és a fájdalmat. Eve ugyan Villanelle után akar eredni, de a Szellem nyomában kell járnia. Közben Villanelle megszökik a kórházból, és Eve után veti magát. Nem bántani akarja, hanem a saját képmására faragni. Az első akadály a férje, így tesz róla, hogy Niko olyan dolgokat tudjon meg a feleségéről, melyek megingatják a házasságuk. Közben pedig meg kell állítani egy pszichopatát, aki személyes adatokkal akar kereskedni – ehhez a két nőnek össze kellene dolgozni.
Will és Hannibal párbajának a végén ott volt a közös zuhanás. Abból a sorozatból a főzések égtek bele az agyamba, és az a dal, ami a végén ment. A Love Crime. Elég összetett volt Will és Lecter viszonya, hogy beleférjen az a dal. Most is az jutott eszembe, a Killing Eve háttérzenéje is simán lehetne az a dal.
A hajsza helyett most más személyes játszmát kapunk, amiben sokkal nagyobbak a tétek mint élet és halál. Egymás lelkéért indulnak csatába, és sokkal többet lehet most veszíteni, mint pusztán az életüket. Eve sem teljesen normális, de ő küzd, hogy az tudjon maradni. A férje, az életvitele, az egész azt szolgálja, hogy csak a munkájában engedjen a sötét oldalának. Villanelle azonban a határokon túl löki, és magához hasonlóvá formálná. Változatos módszerei vannak erre, és csak a végére érteni meg, mit is játszik igazán.
A két nő viszonya viszi előre a sorozatot és ad neki nagyon különleges színezetet. Szerelem, vágy, normalitás és gyűlölet – de lehetne még sorolni. Nem lehet kategóriák közé szorítani, annyira változik attól, éppen milyen helyzetben vannak. A legrosszabb függés, amit sokáig egyikük sem akar megtörni. Csak amíg Villanelle ettől emberibb, Eve rosszabbá válik.
Ezen túl két témát kaptunk még az évadban kibontva. Az egyik a Szellem megtalálása és kiiktatása. Eve nehezen szánja rá magát, de ahogy rá kell jönnie, hogy ezen az ügyön kötelező dolgoznia, látni, miért jó nyomozó a nő. A csapattal szépen összeszedi a nyomokat és levadássza a bérgyilkost. Ilyenkor olyan, amit kedvelni tudok. Összeszedett, jó abban, amit csinál és nem kever bele felesleges érzelmeket. (Különben nem is értem, miért bukik annyira a pszichopata Villanelle-re.) Csak sajnos ez nem tart sokáig, mert megtalálja a módját, hogy Villanelle visszakerüljön az ügybe. Rögeszme, ez lesz a jó szó. Eve rögeszmés.
Majd jön Aaron Peel megfigyelése és a piszkos ügyleteinek felszámolása. Villanelle lesz, aki beépül a férfi közelébe. De nem is ez az érdekes. Megvan a Villanelle – Eve játszma, miközben Aaron is megkezdi a maga elmebeteg játszmáját a bérgyilkossal. Mindketten pszichopaták, és sok tekintetben egy rugóra jár az agyuk. Azt kifejezetten élveztem, amit ezek ketten műveltek egymással. Aaron is zseniális volt a maga módján, ami a paranoia sokféle tünetével kifejezetten izgalmas ellenféllé tette. Csak éppen Villanelle nála is nagyobb pszichopata, és erre a férfi nem volt felkészülve. Valami nagyobb végjátékot jobban szerettem volna, de tény, hogy akadt csattanó.
Látványra is rendben a film, látszik, hogy mennyire sikeres lett az eleje, és növelték a készítők kereteit. Változatos helyszínek, korrekt akciók, szép ruhák…
Sandra Oh még kicsit zavar, de ezt hozom magammal. Már a Grace Klinika idején se bírtam, és ez még tart. Comer viszont nagyon karakterben van, ezt simán elnézem a játékáért.
Ez jobban tetszett, mint az első évad. Várom is, milyen folytatást kapott.
Killing Eve - 5/4 ahogy egyre elmebetegebb, úgy tetszett jobban. Villanelle a nyerő, de pszichopatán.
