Perelős, egymásra kattanó, modern románcos.
Nick a szerelmet kereste, és érzékenyen érintette, hogy a mostanában legmenőbb társkereső garantálni meri, hogy náluk megtalálható a szerelem. A szerződésben is benne van, garanciát vállalnak, hogy legfeljebb 1000 randi és szerelmesek lesznek. Nick majdnem ezernél jár, és nem szerelmes. Így ügyvédet fogad, és perelni akarja 
a céget. Susan elkötelezett ügyvéd, aki valóban jót akar az ügyfeleinek és szívét-lelkét a munkájába adja. Nick eleinte nagyon nem szimpatikus neki, de biztosan fizető ügyfél, így vállalja az ügyet. Ahogy azonban beleássa magát, és egyre jobban megismeri a férfit, rá kell jönnie, hogy egyre inkább kedveli a férfit, aki viszonozza is az érzelmeit. De mivel Susan is regisztrált a programra, nem jöhetnek össze, mert akkor nem áll meg az ügy a bíróságon.
Nem kötelező, hogy egy romantikus komédiába hamvas és fiatal színészek játszanak, de azért nyilvánvaló, hogy azok jobban eladhatóak. Vannak közben kivételek, lehet valami pont azért poén, mert annyira más a korosztály. Pl. egyre több olyan is akad, ami arra mutat rá, hogy öreg ember még nem vén ember. A középkorúak az a réteg, ami fura ilyen zsánerben.
Legalábbis, ebben a filmben nagyon így találtam. Valószínűleg azért is, mert a női főszereplő még mindig úgy van a szemem előtt, ahogy fiatalabbként tini komédiákban játszott. Volt Josie a Pussycats mellett és ő volt a csaj, aki nem jár egyedül, de Josh Hartnett is vágta a haját egy romantikus komédiában anno. Valahogy nem örülök neki, hogy Rachael Leigh Cook tulajdonképpen most is azt játssza, amit a fentebb említett filmekben. A hősnőt, aki a végére megszerzi a pasit, csak itt nem a suli strébere, hanem az egyik legjobb ügyvéd a városban. (Még idősebb is pár évvel, mint a férfi főszerepet játszó Damon Wayans.)
A történet két részből áll össze: a nagyobb súlyt Susan és Nick szerelmi története kapja. A teljes paletta itt van: megismerkednek, marják egymást, szerelmesek lesznek és felvillan a boldogság, de szakítani kell és fájnia kell, hogy egy nagy gesztussal helyreálljon a világ rendje és a rózsaszín szemüveg nyújtotta látványvilág. Annyira zsánerszerű, hogy legfeljebb az lehet benne új, hogy ebben miért nem lehetnek egyből boldogok egymással.
Vannak benne aranyos részek, és nem is olyan nyálas ez a történet, hogy ne lehessen megnézni, csak nagyon ismerős részleteiben. Kis kedves, de semmi mélyebb benyomás belőle. A nagy szenvedélyt nem is éreztem a karakterek között, szinte jó barátoknak hitelesebbek lettek volna számomra, mint szerelmeseknek.
A komédiának is az a baja, hogy ez inkább aranyos, mint vicces. Amit poénként beletesznek, annak nagyjára azt is lehetne írni, hogy cuki. Olyan emlékezetes poén, ami megmaradt az agyamban, nincs benne.
Végül, amiben a legtöbb lehetőséget láttam. Ahogy beperlik a céget, és érvényesíteni akarják a garanciát. Rendesen van nyomozás, tanúkat és szakértőket keresnek, látjuk a bírósági folyamatot. Ugyan egy komoly filmhez képest nyilvánvaló, hogy ez csak romantikus komédia, de jó színezetet ad az egész filmnek. A kedvenc részeim mind a bírósághoz kötődnek. Igaz, nekem ez az egyik kedvenc zsánerem, tárgyalótermi történeteket szívesen nézek. Itt tudtam értékelni, ahogy nem vették viccre az ügyet, és tényleg felépítettek egy jogi esetet a témáról.
A karakterek egydimenziósak. Susan és Nick jók, minden értelemben. Jószívűek, humánusak, illenek egymáshoz és így kissé unalmasak is. Mellettük vicces mellékalakok sora, de emlékezetes köztük sem akad.
Üzenet: klisé. A szerelemért kockáztatni kell! Még ki is mondják, többször is.
Kellemes, de abszolút nem emlékezetes kikapcsolódás – ennyi ez a film.
Garantált szerelem - 5/3,5 a tárgyalótermi részét bírtam, a románcot kevésbé. Az fiatalabb színészekkel jobb.
