Zenés, életet megváltoztató, családi.
Vitorlás kisiskolás fiúcska, akinek meglepően egyhangúan telnek a napjai. Iskolába jár, szabadidejében eljár a település használt járműveket árusító öregéhez, akinek a készlete 3 kocsiból és egy vitorlásból áll. Az a hajó az álma – a nevét is innen kapta a fiú. Még beszélni sem tudott, a tengernél sem járt soha, de vitorlás hajót rajzolt. 
Otthon az anyja húsgolyót süt, az apja pedig folyton fülel, nehogy valami baja legyen a gerendának, amivel a dőlő házukat kitámasztotta. Két dolog töri meg a szokott rendet: Vitorlás talál egy kis gitárt, amit lelkesen penget. A másik, szeretett nagymamája kórházba kerül, és kér egy dalt a fiútól. Az egyik osztálytársnője CD lejátszóján meghallgat egy felvételt a gitározásról, és így ír egy dalt. A dalt, mely minden meghallgatójára mély hatást gyakorol, és pozitív irányba tereli az életüket.
Legyek gonosz? Végig azt vártam, hogy megtudjuk, mi a fiú igazi keresztneve, mert a Vitorlás inkább csak becenév, és akkor meglepődünk. Mit vigyorogtam volna, ha az apja vezetékneve Santana lett volna, a fia meg Carlos… de semmi ilyesmi nincs benne. Simán csak egy családi film, amit komédiának szántak, de annyira nem találtam viccesnek. Nálam inkább úgy működött, hogy amin nevetni kellett volna, azon végig bosszankodtam.
A tematika alapja az, hogy Vitorlás írt egy dalt, azt eljátssza, és aki meghallgatja, az elkezdi elfogadni önmagát és rádöbben, mi a fontos az életében. Már képes is lesz tenni érte. Így a gyerekek tanára elfogadja a kopaszságát, randira hívja a neki tetsző nőt, és felhagy azzal, hogy kígyók befogásával bizonyítsa az osztálynak, hogy ő mennyire férfi a javából. (Különben már azt sem találtam viccesnek, hogy a megfogott kígyó mindig talált módot arra, hogy megmarja a tanárt.)
Már eleve azzal is vannak fenntartásaim, hogy ilyen hatást vált ki a gyerek a dalával másokból. Túlzottan mesebeli, ahogy az emberek élete elkezd rendeződni és sínre kerül. Pláne, hogy sokféle emberről beszélünk. Legalább lett volna kivétel, akire nem hat a dal, vagy utálja – így ez inkább mágiára hasonlított, amiből nincs kivétel. Mindenki rajong, mindenki változik. Bár az nem rossz elgondolás, hogy mennyire kis dolgok is elegendőek ahhoz, hogy az élet ne csak elviselhető legyen, hanem boldog is.
Ennél jobban idegesített, hogy mi nem hallhattuk a dalt. Ahogy Vitorlás elkezdett pengetni, majd énekelni, elnémult a film. Vagyis, inkább kisípolták. Először még ok, utána azt gondoltam, hogy direkt sípolnak, hogy amikor majd a nagymamájának énekli, akkor halljuk meg mi is. De nem – ebben a filmben nem hallható ez a varázsdal. Csak a látvány van, ahogy a gyerek ugyanazzal a mozdulattal penget végig és valamit énekel hozzá. Látványra még azt se nagyon akarom elhinni, hogy egy akkordnál többet le tudna fogni, nemhogy egy dalt játszana. Egész más, mint a Belier család esetében volt, ahol egyszer azért némították le a főszereplő lány éneklését, hogy a családja helyébe érezzük magunkat, akik süketek és csak azt látták, a többiek hogyan reagálnak a lány énekére. Itt nincs ilyen funkció, csak maradt az agybaj, hogy minek kellett ez a sípolás.
(Bár tippem lenne: ugyan milyen dalt játszhattak volna, amiről elhinnénk, hogy mindenkit meghat és elalélnak tőle?)
Komikus jelenetek, pontosabban, amit annak szántak, akad benne több is. Ám végig más, mint ami szerintem vicces. Vitorlás szemcseppes barátja, a kígyós tanár, de az is, hogy a kocsikereskedőnek összesen van három kocsija meg egy hajója… már inkább abszurd az egész, mint vicces.
Mit keres benne J. K. Simmons? Rejtély.
Jó szándékú film, de annyira nem találta el az ízlésvilágom…
A fiú, akit Vitorlásnak hívnak - 5/3 Családi, pozitív értékekkel. Ám olyan módon próbál vicces lenni, ami inkább bosszantott.
