Azt gondolná az ember, Kastner és a családi film kombinációjából A két Lottie születik meg. Talán tényleg az a legtöbbet feldolgozott regénye, és egy egész ikercserés filmsor nőtt ki belőle, és nem mindig csak kislányok cserélnek. De van egy másik története is az írónak, amit a németek időnként elővesznek, leporolnak és abból is gyártanak egy filmet.

A repülő osztály főbb témái: iskola, ahol a helyi és a kollégista gyerekek vetélkednek. Iskolai színdarab. Tavaly is lekerült a polcról a kötet és készült egy újabb változat.

A regényt már annyira régen olvastam, hogy azt nem tudnám megmondani, az eredeti cselekményhez mennyire maradtak hűek. Ami biztos, hogy a történetet áthelyezték napjainkba, és amennyire lehetett, modernizálták is. Ezek a gyerekek már nem színdarabbal bajlódnak, filmet forgatnak. Alapkellák a mobil, ha nem is folyton azon lógnak és nem a neten keresik a dolgokat. Így megmaradt az eredeti hangulat, de azért mégsem múlt időbe tették a filmidőt.

A történet dinamikáját az adja, hogy egy új lány érkezik az iskolába. Felvételezni fog, hogy ösztöndíjjal majd ide járhasson. Nem csak az oktatás a lényeg, hanem a pénz is. Egyedülálló anya gyereke, egy kisöccsel és állandó harc az életük a szegénységgel. Gyorsan beilleszkedik és az ő szemén keresztül ismerjük meg a diákok vetélkedését, illetve egyre többet megtudunk a gyerekek kollégiumi tanáráról és egy különös férfiról, aki magányosan éldegél a környéken.

Van cselekmény - nem a Harry Potter, Percy Jackson és hasonlók fantasztikus kalandjai, hanem csupa olyasmi, ami a mindennapi gyerekekkel is megeshet. Dolgozatra kell készülni, játszanak, és olyan gondjaik vannak, amelyek átélhetők. A kicsi, akit mindenki piszkál és aki már alig bírja a terrorizálást. A szegény, aki igyekszik titkolni, mennyire rossz körülmények között él otthon. A lány, aki az anyja szemébe meri végre mondani, hogy fogalma sincs róla és az életéről, mert nem ér rá.

A tanárok, főleg a kollégiumi nevelő majd igyekszik összebékíteni őket. Ötletei is vannak. Ez már behozza a barátság témáját: miért utálják egymást, amikor barátok is lehetnének? A saját példája is előkerül. Ő is kollégista volt, aki ellenségeskedett a helyiekkel. De aztán a legjobb barátját itt találta meg. És így lesz dupla a történet: mert nem csak a gyerekeknek kell most összebékülni és rájönni, hogyan lehetnek a barátok, a tanáruknak is rá kell jönnie, hogy mentsen meg egy kihűlni hagyott, de fontos kapcsolatot az életében.

A bátorság, a barátság a film erényei. Elsősorban a gyerekeken a lényeg, nekik a cuki faktornak kellett nagyjából megfelelni. A tanárok, felnőttek kevesebb szerepet kapnak köztük, ha a film legnagyobb neve éppen Tom Schilling, a kollégiumi tanár. A nagy monológokat talán nem véletlenül ő kapta. Igaz, A mű szerző nélkül óta elfogult is vagyok, beismerem.

Ahhoz már túl sok feldolgozás van, hogy igazán ki tudjon emelkedni, de egy kellemes délutáni, nosztalgikus néznivalónak jó volt. Pláne, miután a keresztgyerekeim és a testvéremék körében töltök időt, akik úgy rá vannak függve a mobiljaikra, hogy felüdülés ilyen filmekkel visszagondolni arra, amikor nem az volt a közös játék, hogy egymás mellett nyomkodjuk a telefonunk.