Lányiskolát vezető, szerelmet találó, saját életre lelő.
Paulette Van der Beek az életét két dolognak szentelte: a férjének és az iskolának, amit papíron ketten vezetnek, valójában az asszony végzi a lányok nevelését és az iskola mindennapi ügyeit is ő intézi, a férje csak a pénzügyekkel foglalkozik. Azt tanítja meg sógornőjével és egy apácával az ide küldött lányoknak, milyenek a jó 
feleségek. Engedelmesek, jó házi asszonyok, tulajdonképpen a férjeik rabszolgái. A kor azonban változik, a diákok egyre többet tüntetnek, a hozzájuk küldött lányok is egyre kevesebben vannak, és egyre inkább szabad életről, nem erről álmodnak. Amikor Paulette férje elhalálozik, az asszony szembesül vele, hogy az intézet a csőd szélén áll. A bank igazgatója pedig pont az a férfi, aki élete szerelme volt, de a háborút követően nem találták meg egymást. Paulette a férfi hatására is kénytelen átgondolni az eddigi nevelési elveit és változni, a lányokkal és a korral együtt.
Szeretem a tanáros filmeket. A Kóristák az egyik nagy kedvencem, amiben fiúk kapnak egy olyan zenetanárt a nevelő intézetben, aki megváltoztatja az életüket. Az olyan történetek mindig inspirálóak, amikor egy ember képes lesz megváltoztatni egy közösséget és jobbá tenni a körötte levők életét.
Valami hasonlónak kellett volna itt is lennie. Az a folyamat, ahogy egy igazgatónő felszabadul a társadalmi béklyók alól, és erre elvezeti a diákokat is. Ehhez képest itt az iskola szinte csak álca, egy munkahely. Annyira más irányba megy el a történet, hogy akár szakácsnő is lehetett volna egy étteremben Paulette, akkor se nagyon változott volna a lényeg.
Mert nem a lányok és a tanítás, hanem a saját életében felismert változások lesznek a fontosak. Paulette azt az életet élte, amit oktatott is. Láthatóan nem volt igazi szerelem a férje felé, csak megfelelt az elvárásoknak. Egész más, amikor André tér vissza az életébe, és mellette rájön, hogy milyen boldogtalan volt eddig. Tulajdonképpen a férfi és a szerelmük lesz, ami a szemét felnyitja – korábban szerencsétlen volt, egy házi rabszolga, aki még a saját személyiségét is feladta. Lehet azt másképpen is, és akkor ő is boldog lesz.
A lányok közt már eleve ott voltak a gondolatok, nem kellett nekik semmit sem tanítania, a végén simán együtt menetelnek a változás felé. Csak csatlakoznak. Noha a körükben lényegesen nagyobb történetek vannak: a lány, aki leszbikus, de ebben a korban az nem vállalható. A lány, akit hozzá akarnak kényszeríteni egy apja korabeli férfihoz. Egy másik, aki a szerelmet keresi, nem egy férjet. De itt minden történet csak említve van, és egy jelenetnél többet nem is kapnak. Azt jelzik, hogy változik a kor, de nem ezekkel a konfliktusokkal foglalkoznak a játékidőben.
Elvileg komédia is, de olyan megfáradt a film humora. Leginkább abból adódik, hogy milyen agyament, akik és amire tanítani akarják a lányokat. De most komolyan: egy vénlány és egy apáca oktatja, milyen a jó feleség? Majd Paulette ügyködései, amikor már titokban együtt van Andréval, de az már csak a film második fele és gyorsan ki is derül a változás.
Nyugodt, derűs film, aminek a színei és a mutatott világa is kellemes. Látványelem nincs, és nem is igényli a történet. Ami más: a végén van egy fura musical jelenet. De minek?
A szereplők közül Juliette Binoche a legismertebb, aki jól is hozza a karakterét. Rá is építettek mindent, amit kicsit sajnálok. Egy egész csapat lányt lehetett volna jobban játékba hozni.
Egyszer meg lehetett nézni, ez a fajta női felszabadulás divattéma is, de nem lesz klasszikus.
Hogyan legyél jó feleség? - 5/3 az alapötlet nem rossz, de a kibontása nagyon semmilyen és komolytalan. Elúszott…
